Életre kelt a szobor

Az eset előtt nem csak a látogatók, de a múzeum munkatársai is értetlenül állnak. Legjobban az intézmény egyiptológusa, Campbell Price van meglepve, hiszen kulccsal csupán egyvalaki rendelkezik az üvegszekrényhez: saját maga. Ő pedig állítja, hogy egy ujjal sem nyúlt a szoborhoz. Hátha csak véletlen: Price visszaforgatta eredeti helyére a műalkotást, ami másnap már megint másfelé nézett – és nem a tréfás kedvű munkatársaknak köszönhetően, amit a kamerák képei is bizonyítanak. Ugyan szabad szemmel nem, viszont a gyorsított felvételen tisztán látható a körkörös mozgás. A rejtély mögött misztikus erőket sejt az egyiptológus, ami – tekintve a szobor előéletét – nem csoda. Az ókori Egyiptomból származó, „túlmozgásos” tárgy hajdan fáraók álmát őrizte a temetkezési helyeken. A hű alattvalók azért temettek ilyen tárgyakat a halottak közelébe, hogy ha a múmia elpusztulna, a lélek új porhüvelyre leljen a körülbelül 25 centi magas szobrocskákban. Mások szerint nem a halott fáraó, csupán a fizika törvényei mozgatják a szerpentit nevű, sötétzöld színű ásványból készült, embert ábrázoló szobrot. Ugyanis ez az ásvány – amit az ókorban előszeretettel alkalmaztak használati tárgyak, edények előállításához, ma pedig inkább ékszerek alapanyaga – az előtte álló üveglappal kapcsolatba lépve finom rezgést vált ki. Ennek hatására mozdulhat el a kis ember. Price mindezt elfogadná, ha az elmúlt nyolcvan évben – azóta van ugyanis a múzeum tulajdonában a műtárgy – máskor is megmozdult volna a szobor. Az azonban egészen eddig – ahogy az tőle elvárható – mozdulatlanul bámulta a látogatókat…