Hepciás koronák

Rendes brit nem is érti ezt az időjárást. Tomboló hőség, sehol egy homloknyi árnyék, eső végképp nincs, gőzöl az ember a várakozásban. Dél-Spanyolországban várunk egy kis angol életérzésre. Egy kifutópályányi távolság választ el az angol birodalomtól. Ráadásul széltében, nem is hosszában.

Sokszor jártam már Gibraltárban, de lehetetlen megszokni ezt a semmihez sem hasonlítható kulturális összevisszaságot. Olyan érzés, mint amikor a hideg és meleg vizet váltogatja az ember a fürdőben a jobb keringés kedvéért. A büszke, távolságtartó angolságra jószerivel rá is játszanak a gibraltáriak. Megértem. A spanyol örökösödési háborút lezáró 1713-as utrechti béke értelmében a félsziget is a monarchia szerves része. Jár nekik az emeletes busz, a fish and chips, na meg a királynős pénz. De ravaszak ám ezek a gibraltáriak, angol nővel még véletlenül sem találkozni: a kövérkés csúnyaság semmiképp sem passzol az üdítő gazdagsághoz. A kontinens áfamentes övezet – imádják a turisták.

Most úgy tűnik, mégis vége ennek a furcsa mediterrán angolságnak. A jelenleg fennálló kellemetlen helyzet azért alakult ki, mert Gibraltár a spanyol határ közelében levő vizeken mesterséges sziget építésébe fogott, ami a spanyolok szerint korlátozza a halászatot. Madrid gyors válaszlépésként megszigorította az ellenőrzést a gibraltári határátkelőn, illetve még azt is kilátásba helyezte, hogy belépti díjat szed a határon átlépőktől, majd’ 50 eurót (15 ezer Ft). Ami a napi 30 ezer turistát figyelembe véve nem is rossz fájdalomdíj az üres horgokért cserébe. Illetve még azzal is fenyegetőzik, hogy lezárja légterét a Gibraltárra tartó repülőgépek előtt. A korona szerint ehhez természetesen Madridnak semmi joga nincs. Nagy-Britannia így jogi lépéseket fontolgat, és elterelő fellengzős magyarázatokkal körítve, miszerint csupán egy rutinlátogatásról van szó, el is indította a brit haditengerészet egyik hajóját Gibraltár fel. Az Európai Unióban, a NATO és az ENSZ tagjaként, felesleges vesszőfutásnak, „ki vagyok én?”-játéknak tűnik minden válaszlépés. Csak hát az angol birodalomra így is rájár a rúd, hiszen ne feledkezzünk meg a mediterrán paradicsomnak semmiképp sem becézhető Falkland-szigetekről, amely régi terepasztala már az argentin–brit katonai játékoknak. Európa peremén két decens királyság közt mégsem fajulhat egy szócsata ökölharccá.