Dohányban a pénz Pécsen

S velük együtt örülhetnek a cigarettaszerető emberek. A pécsi Hauni Hungaria gyár legújabb üzemcsarnokának átadását jöttünk ugyanis ünnepelni – a gyárat, ahol az országban egyedülálló, csúcstechnológiájú dohányipari gépeket készítenek.

Mert ahhoz, hogy valaki elégedetten hátradőlhessen foteljében kedvenc cigarettájával a kezében, a dohánygyárakba érkező több száz kilogrammos dohánylevéltömböket először is bálaszeletelő berendezéssel fel kell darabolni, majd a növény nedvességtartalmát és hőmérsékletét henger alakú kondicionáló és pácoló dobban meg kell emelni – tudom meg a gyárlátogatás során. A dohány körülbelül öt-tíz percet tartózkodik itt, mi egy kicsit kevesebbet. De ahhoz azért eleget, hogy megtudjuk: ebben keverik a dohányhoz a dohánygyárak a cukrot, a kakaóport és az egyéb, titkos összetevőket. A végleges méretét a dohány ezek után az aprítóberendezésben éri el, majd a szárítóé a feladat, amiben visszacsökkentik a nedvességtartalmat. S már következik is az illatosító dob – hallgatom róla a sok mérnöki adatot. Jó, hogy szakszerűen kommentálják, különben csak egy újabb hengert látnánk. Így viszont megtudjuk, hogy a hűtőberendezésből kikerülő, visszahűtött dohányhoz ebben adagolják a növényi olajokat, vaníliát és egyéb aromákat. A berendezések sorának azonban még nincs vége, egy-egy dohánygyárnak számos szállító, tároló és adagoló szerkezetre van szüksége. S hogy érzékeltessük a léptéket, íme, egy adat: egy gyártósor akár húsz tonna dohányt képes feldolgozni egy óra alatt. A berendezésgyártás után a gépgyártás következik – aki nem hitte, hogy az eddig látott monumentális szerkezeteknek egy kecses cigarettaszálhoz bármi közük lehet, az itt összeszerelt gyártósor előtt megnyugodhat: ez adagolja a filtert, a papírt, a dohányt, vagyis ebben készül a cigaretta. Ám csak a végtermék kicsi, a tempó óriási: a legújabb fejlesztésű gépek percenként húszezer szálat képesek előállítani.

A Hauni tehát mindent tud, ami a cigarettagyártáshoz szükséges. Én viszont már csak azt szeretném tudni, hová lehet ennyi cigarettagyártó gépet eladni? Kiderül: a Hauni a világpiacra termel. Márpedig ott, Ázsiának köszönhetően, növekszik a kereslet. Növekszik hát a gyár is: az elmúlt húsz évben a dolgozók száma kétszázról ezerre, területe csaknem az ötszörösére. S ennek bizony Pécsett – ahol, a polgármester kifejezésével élve, elkeseredett küzdelmet folytatnak a város gazdasági fejlesztéséért – nagyon örülnek. Meg is becsülik a német befektetőt, a Körber cégcsoportot, aki Pécsett nemcsak acélba és vasba, hanem emberekbe is fektetett: a gépgyárban ugyanis nem olcsó bérmunka, hanem – ahogy a gyárlátogatáson tapasztalhattuk – egyedi fejlesztésű gépek, berendezés előállítása folyik, amihez magas szintű szaktudás szükségeltetik. A tulajdonos ezért további fejlesztéseket tervez – a pécsiek pedig remélik, hogy az eddigiekhez hasonlóan ezek a tervek sem mennek füstbe.