Hullámsírba veszett tízezrek

Pontos adatokat senki nem tud arról, hányan is utaztak azon a főképp szomáliai és eritreai bevándorlókat szállító lélekvesztőn, mely múlt csütörtök kora reggel süllyedt el Olaszország legdélebben fekvő szigetétől alig egy kilométerre. Az olasz partiőrség csak a szemtanúk becslésére támaszkodhat, ez alapján a mintegy 20 méter hosszúságú hajóra több mint ötszáz menekültet zsúfoltak még a líbiai Misrata kikötőjében. A mintegy 45 méter mélyre, a tengerfenékre merült hajóronccsal együtt körülbelül 200 embert nyeltek el a habok. Az embercsempészekről szintén keveset tudni. Annyi bizonyos, hogy a jármű kapitányát, egy 35 éves tunéziai származású férfit áprilisban már kitoloncolták az olasz hatóságok.

A katasztrófa körülményei a túlélők vallomásaiból körvonalazódott. E szerint a hajó akkor kezdett el süllyedni, amikor annak motorja leállt a Lampedusa közelében található Nyúl-sziget előtt. A tragédiát az a tűz okozta, amit a fedélzeten rongyokból azért gyújtottak, hogy a közelben elhaladó halászhajók figyelmét felkeltsék. A pánikba esett utasok a jármű lángoktól védett zugába menekültek, felborítva ezzel a bárkát. A túlélésre esélyük sem volt azoknak, akik a hajó belsejébe szorultak, mások vesztét pedig az okozta, hogy nem tudtak úszni. Akadt olyan menekült, aki arról számolt be, hogy a közelükben elhaladó halászhajók nem segítettek a vízbe esetteken, három órán át kellett úsznia, mire valaki megkönyörült rajta. A baleset helyszínére érkező búvárok a nemzeti gyásznappá nyilvánított múlt pénteken még mentettek, a hétvégére azonban fel kellett függeszteni akciójukat a vihar miatt, így gyakorlatilag már rég megszűnt annak az esélye, hogy túlélőkre bukkanjanak, hiába indították újra a keresést.

Bár az Afrikából elvándorlók számára a hosszú út igen sok veszélyt rejt és rendkívül költséges, mégis évről évre több tízezren vágnak neki a bizonytalan kimenetelű vándorlásnak. Azok, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy repülővel távozzanak – márpedig a többség ezek táborához tartozik –, választhatják a Vörös-tengeren való átkelést egy jemeni vagy egyiptomi partra szállással. Ennél jóval hosszabb és kockázatosabb az az útvonal, mely az embercsempészek ígérete szerint egyenesen Európába vezet. A migránsok szemében vonzó célpontnak tekintett észak-afrikai ország, Líbia tengerpartját 4500-5000 km választja el a világ egyik legszegényebb térségétől, a menekültek hatalmas tömegét adó Afrika Szarvának nevezett vidéktől. Egy ilyen út megtétele az embercsempészeknek fizetett tetemes összeg ellenére akár két évig is eltarthat, az útvonal Szudánon át, a Szaharán keresztül visz, az embereket tömött teherautókon szállítják. Az út legveszélyesebb része mégsem ez. A líbiai kikötők egyikéből induló, kiindulási ponttól függően mindössze 300-360 kilométernyi tengeri út szedi legtöbb áldozatát. Az elmúlt huszonöt évben – csak a hivatalos adatok szerint – több mint 19 ezer ember veszett a hullámsírba az ígéret földjének tekintett Európa felé tartva, attól szinte karnyújtásnyira.