Mire futja magyar zsebből?

Számos nemzetközi statisztika és felmérés létezik az országok életszínvonalának és életminőségének összehasonlítására. Ezekben hazánk egyre inkább lemarad Nyugat-Európától, de régiós versenytársainktól is. Az EU legszegényebb 20 régiójának listáján mára már csak román, magyar és bolgár térségek szerepelnek, Nyugat- és Közép-Dunántúl, illetve Közép-Magyarország kivételével az ország összes régiója. Ha a magyar bruttó nemzeti termék számításából kihagyjuk Budapestet, akkor szegényebb a magyar vidék olyan országoknál, mint Dél-Afrika vagy Kolumbia...

Legutóbb a GfK piackutató cég vásárlóerő-felmérése szemléltette ezt. Ez a lakosok fogyasztását figyeli, így képet mutat az életszínvonal-beli különbségekről. Az Európa 42 országára kiterjedő kutatásban azt vizsgálták, hogy az adózás után egy főre jutó bérjövedelmek, illetve az összes állami juttatás, mint például a nyugdíj, a szociális segély, a munkanélküli-járadék és a gyes kifizetése után mekkora összeget tud egy térség átlagos lakosa elkölteni évente. A magyarok 5009 eurós egy főre jutó vásárlóereje az európai rangsorban nyolcadik helyen álló németek 20 621 eurós vásárlóerejének kevesebb, mint egynegyede. A magyar 31. hely azt jelenti, hogy az EU-n belül csak a románok és a bolgárok költhetnek kevesebbet, míg például a törökök nálunk 10 százalékkal több pénzből élhetnek. A szlovákok és a csehek bevételéhez képest a magyarok egyharmaddal kevesebb pénzzel gazdálkodhatnak.

Döbbenetesek a szociális különbségek Magyarországon – hívja fel a figyelmet a felmérés. A megyék rangsorát vezető Budapest egy főre jutó éves 6520 eurós vásárlóereje 30 százalékkal magasabb, mint a nemzeti átlag – ugyanakkor még ez is csak a balti államok szintjét éri el, és elmarad a szlovák és a cseh országos, 7500 eurós szinttől. Az országon belül Szabolcs-Szatmár-Bereg marad el leginkább az országos átlagtól: 55 százalékkal kevesebb pénzből gazdálkodnak az ott élők, mint a fővárosiak. A leggazdagabb város, Budakeszi 57 százalékkal múlja felül, míg a legszegényebb település 67 százalékkal marad el a hazai átlagtól.

A legrosszabb helyzetben az apró falvas térségek és az alföldi területek vannak, míg a budapesti agglomeráció járásai a legjobbak között szerepelnek (az öt legtehetősebb körzet közül három a főváros vonzáskörzetében található). A legszegényebb magyar területek az átlagos ukrán szinten vannak. A 19 magyarországi megyét a fővárossal együtt vizsgálva csupán hat megye vásárlóereje haladja meg az egy főre jutó országos átlagot.

Nem boldogulunk…

A magyarok nem tartoznak a világ legboldogabbjai közé. Az ENSZ „boldogságjelentése” szerint ugyanis az Európai Unión belül csak Bulgáriában boldogtalanabbak az emberek, mint nálunk, és 2010 óta is romlott a helyzetünk. Az index elkészítése során nemcsak az embereket kérdezték meg arról, hogy mennyire tartják magukat boldognak és elégedettnek, hanem számos más változót is figyelembe vettek. Ilyen például a szociális juttatások szintje, az emberek döntési szabadsága, a korrupció, az egy főre jutó GDP és az egészségesen eltöltött évek száma is. Magyarország a 110. helyet foglalja el 4,775 ponttal a 156 figyelembe vett ország listáján a 2010–12-es adatok alapján, Laosz és India között. A listán az erős szociális rendszerrel és stabil demokratikus berendezkedéssel rendelkező skandináv országok szerepelnek a legjobban.

Így költünk mi

A nettó 149 200 forintos magyar átlagjövedelem jelentős részét rezsire, élelmiszerre és közlekedésre költjük – a KSH megállapításai szerint ez a háztartások bevételének 60 százalékát viszi el. A maradékon kell osztoznia az egészségügyi kiadásoknak, az oktatási költségeknek, a szórakozásnak és minden másnak. Nem véletlen, hogy sokaknak a fizetésük 10–20 százalékából kell gazdálkodnunk a hónap második felében. A hónap elején többször fizetünk kártyával – míg jellemzően a hónap felénél vesszük ki a maradékot, hogy pontosan lássuk, miből gazdálkodhatunk.

Jól mutatja az országrészek fogyasztási szokásainak különbségét az élelmiszerek vásárlása is. Míg a centrumban a sajt, az ásványvíz, a jégkrém és a vaj az, amiből több fogy, addig például az északkeleti országrészekben étolajból, margarinból és a fűszerekből vesznek többet az emberek, vagyis láthatóan az otthoni főzés hozzávalóit vásárolják leginkább.
A II. negyedévben a megkérdezett fogyasztók 82 százaléka változtatott háztartása költésein azért, hogy megtakarítson. Közülük 70 százalék mondta, hogy olcsóbb élelmiszerekre váltott.

A fővárosban és az agglomerációban a legnagyobb a háztartási vegyi áruk és a kozmetikumok forgalma: idén január és augusztus között itt fogyott a teljes paletta 36 százaléka, de még ennél is több például fogkrémből, szappanból, arc- és szemránckrémből. Ezzel szemben, mondjuk, az északkeleti régió piaci részesedése nem egészen 20 százalék volt, ott viszont mosószerből, pelenkából és általános tisztítószerekből vettek többet az emberek. Érdekes, hogy az egyik, magasra taksált testápoló különösen az amúgy „szegénynek” számító térségben fogyott. Ennek az a magyarázata, hogy ott a nőknek egyszerűen ez a legnagyobb fényűzés, amivel örömet szerezhetnek maguknak, ezért egyéb cikkek kárára inkább erre költenek…

Bevásárlás. Míg két évvel ezelőtt még a 19. érvként szolgált egy üzlet mellett, hogy „a legtöbb termék ára alacsony”, ez most az 5. helyen szerepel. A bevásárlóközpontok szerencsés helyzetben vannak, ugyanis képesek kínálatukat a hónap különböző szakaszaihoz igazítani, illetve a hó eleji nagyobb költések még mindig elegendőnek bizonyulnak a fennmaradáshoz. A kis közérteknek azonban komoly problémát okoz az, hogy vásárlóik a hónap végére kifogynak a pénzből. Az utolsó napokban azért választják őket a vásárlók, mert nincsenek kísértésnek kitéve. Ha csak negyed kiló kenyér kell vagy néhány tojás, kevesebben vállalják a bolyongást a nagy közértekben. Egy kis üzlet tulajdonosa mesélte, hogy valaki mindössze hat szelet paprikás szalámit kért tőle két nappal a hónap vége előtt – két szelet kenyérhez épp elegendő...

Benzinkút. A jobb környékeken lévő benzinkutaknál a megkérdezett dolgozók nem figyeltek meg időszaki jellemzőket. Viszont egy nagyforgalmú, lakótelepekkel körülvett budapesti egységnél a kutas egyértelműen állította: ahogy peregnek a napok, úgy töltenek egyre kevesebb benzint egyszerre az autókba, 15-e után már az 1-2-3 ezres tankolások sem ritkák.

Közlekedés. Bár a bliccelés mértéke független a hónap egyes szakaszaitól, a jegyeladások az első és az utolsó héten emelkednek meg. Az utasok elmondása szerint a hónap elején vesznek és lyukasztanak is, a végén viszont csak a vásárlás jellemző: az ellenőrgyanús járműveket kerülve, csak biztonságból tartanak maguknál jegyet.

TRAFIK. Az árusok azt tapasztalják, hogy a vásárlók többsége inkább hamarabb „betáraz” magának, így a hónap végén már nem kell sokat költeni a cigarettára. Ettől viszont az ő bevéte¬leik csappannak meg jelentősen az utolsó napokban. Az sem újdonság, hogy mostanság a dohányosok jó része áttér az olcsóbb márkákra vagy éppen a cigarettasodrásra.

Lottózók. Azt gondolnánk: hónap végén, amikor már csak néhány száz forint lapul a pénztárcákban, akkor igazán erős a remény arra, hogy akár egy 200 forintos sorsjeggyel is nyerhetünk több millió forintot. A sorsjegyek eladási számai ugyan nem tükrözik ezt a tendenciát – tudtuk meg a Szerencsejáték Zrt.-től –, viszont a lottózók eladói számára gyakori kép, hogy azt a néhány száz forintot, amennyit ilyenkor elköltenek náluk az emberek, öt-, tíz- és húszforintosok összekapargatásával fizetik ki...