Nem kincsvadász: tolvaj

Hömpölygő tömegben sodródunk az egri régiségvásáron, ahol olyan darabok is kínálják magukat, amelyek hajdan lomtalanításkor kerülhettek az utcára. Jó tudni: immár lopásnak számít, ha valaki levadássza a járdaszélre tett ódon képkeretet vagy csorba kerámiát. A hulladékgazdálkodási törvény szerint ugyanis már a kirakás pillanatában a lomokat elszállító cég tulajdonába kerülnek a megunt tárgyak, így büntethető, aki azokat összeszedi, azaz eltulajdonítja. A fővárosi önkormányzat nemrégiben közleményben adta hírül, hogy ennek érvényt is szerez. Aki ezt üzletszerűen követi el, szabadságvesztéssel lakolhat, vagyis a lomizásból élők börtönbe kerülhetnek. De már a guberálók is megüthetik a bokájukat, mivel az engedély nélküli árusítást tiltja az új szabálysértési törvény.

A szigorítás nyilván annak szólt, hogy a lomisok megszállták, szétdúlták és szemetesen hagyták az utcákat, míg egy megadott napon volt a lomtalanítás. Egerben is változott a rend, a lakók házhoz hívják a városgondozási céget, ha felgyűlik a kacat. De akad, aki csak magának mentett régi bútorokat, amelyeket szépen újjávarázsolt, és most attól tart, értékek landolhatnak a szeméttelepen.

– Elmúlt már az idő, amikor kincsekre lelhettünk az utcán – állítja viszont Fajcsák Attila egri régiségkereskedő. – Megesett a ’90-es években, hogy egy lakótelepen biedermeier kanapét dobtak le a kilencedikről, és pont rátaláltam. Összetörve is öt számjegyű összegért vette meg tőlem egy vevő. Manapság csak értéktelen kacatok kerülnek ki. Sőt sokan a filléres holmijukról is azt remélik, hogy jó áron pénzzé tehetik. Képkereteket szoktam venni lomisoktól, de azokat külföldről hozzák – magyarázza.

– Németországban dolgoztam 15 évig, onnan való az árum jó része – mutatja egy eladó a ponyvára rakott használt háztartási gépeket, „békebeli” hajszárítót, dagasztógépet. Szerinte a tiltás helyett nálunk is úgy kéne szabályozni a lomtalanítást, mint a németeknél meg az osztrákoknál. Ott begyűjtőudvarokba viszik a családok a fölöslegessé vált tárgyakat, s fizetnek érte valamennyit. A vásárlók ezekből az udvarokból potom áron megvehetik, amire szükségük van.

– Sokan élnek a lomizásból, nem is hallottam még arról, hogy büntetik – álmélkodik egy másik eladó, egy roma asszony.
– Ha az ember elviszi, amit az utcán talál, legalább nem lop. Ha nem teheti, akkor majd máshonnan szerez – summázza a véleményét egy borostás arcú miskolci férfi. Igaz, ő nem régiségekre vadászik lomtalanításkor, hanem vashulladékra, de állítja: ismeri a dörgést.