Több mint keresztrejtvény

Remélhetőleg ez a díj is segít abban, hogy a kutató nőkre ne úgy tekintsenek, mint csodabogarakra. Nem kell ahhoz szürkének és egyedülállónak lenni, hogy egy nő eredményeket mutasson fel a tudományos életben. A kutatónők is lehetnek csinosak, jó feleségek és családanyák – mondja a dr. Farkas Henriette, a Semmelweis Egyetem III. Számú Belgyógyászati Klinikájának munkatársa, a díjazottak egyike. A professzor asszony szerint minden csak szervezés kérdése, és a nők szerencsére tudnak többfelé figyelni. Magát azért is tartja szerencsésnek, mert a családja – férje és a formatervező művész fia – elfogadja, hogy fontos számára a hivatása, ahogy ők is komolyan veszik és szeretik a munkájukat.

– Számomra olyan a kutatás, mint másnak a keresztrejtvényfejtés, egyszerűen élvezem, ha újabb kérdésekre lelek választ. Nekem ez a szenvedélyem. Ahogy imádok tanítani is, nagyszerű érzés látni, ha a hallgatók csillogó szemmel figyelnek. Igyekszem nekik jó példát mutatni, és nem csak szakmai téren. A kutatásaimat mindig itthon végeztem. Bár idehaza több munkát kell belefektetni, de megéri – magyarázza.

Dr. Farkas Henriette azzal érdemelte ki a nemrégiben átadott ösztöndíjat, hogy a világon az elsők közt sikerült megszerveznie egy olyan központot, ahol egy ritka kórképben, a HANO-ban szenvedők magas színvonalú ellátása és a betegséggel kapcsolatos kutatások folynak. Évtizedek óta foglalkozik e páciensekkel, és szomorú történetek sorát hallotta tőlük. A betegségre jellemző ödémás rohamok gyakran összetéveszthetők más kórképekkel. Volt, aki fölösleges hasi műtéteken esett át, mert vakbélgyulladásnak vélték a tüneteit. Akadt, akinél légcsőmetszésre került sor, másnak a karját vélt ínhüvelygyulladás miatt begipszelték, s volt, akit egyszerűen szimulánsnak bélyegeztek. A duzzanat ugyanis, melyet a HANO produkál, megjelenhet a test számos pontján: a gégében, a hasban, a végtagokon vagy az arcon, nyakon. Az öröklődő betegséget génhiba okozza, s emiatt egy szabályozó funkciót betöltő fehérje nem működik megfelelően a szervezetben. Ha az egyik szülő beteg, 50% az esély rá, hogy a gyermeke is az lesz. Minden olyan esetben érdemes a HANO-ra gondolni, amikor nem lelik a visszatérő ödémák okát – tanácsolja a professzor asszony. Sokszor azonban maguk az orvosok is tanácstalanul állnak a tünetek előtt, melyek rendszerint kisgyermekkorban jelentkeznek először. Holott a kór egy viszonylag egyszerű vizsgálattal kimutatható a Semmelweis Egyetem III. Sz. Belgyógyászati Klinikájának Füst György Komplement Laboratóriumában. Jelenleg még nincs olyan gyógyszer, mely az ödémák kialakulását teljes mértékben megelőzné. Olyan életmentő injekciót azonban tarthatnak maguknál a HANO-sok, mely megszünteti az ödémás rohamot. A betegekből összetartó közösség kovácsolódott a klinikán, időnként találkozókat szerveznek – meséli dr. Farkas Henriette. Legfőképpen pedig hatalmas könnyebbség a HANO-val élők számára, hogy nem tartják őket többé képzelt betegnek.