Oda a pulyka java

Nincs a Dunántúlon egyetlen pulykafeldolgozó sem. Tönkrement a néhány éve üzemelő és ezzel foglalkozó pacsai baromfi-feldolgozó (piaci hírek szerint a kecskeméti Gallfood megvette a pacsai üzemet, és elképzelhető, hogy ismét elindítja ott a feldolgozást), a Sárvári Sága óriási leépítések és szerkezetátalakítást követően mondott le a pulykavágásról. Csak az Alföldön létezik két nagyobb cég, a szarvasi Gallicoop és a kecskeméti Gallfood, amelyik pulykával foglalkozik, a hazai nagy -testű szárnyasok nagy részének ide vezet az utolsó útja.

Egy 2013 nyarán végzett felmérés szerint egy év alatt 29 százalékkal, 2,2 millióra esett vissza az állomány nagysága. A lényeg, hogy három évvel ezelőtt a pulyka még sikertörténetnek számított Magyarországon: míg 1990-ben fejenként csak 2 kilót ettünk, a válság előtti években már 7 kiló volt a statisztikai adat. Tegyük hozzá, azóta szegényedtünk, ami meglátszik a pulykapiacon is: mára 5-5,5 kilóra zsugorodott a fogyasztás. A kiesett mennyiség – figyelembe véve tízmillió embert – óriási: azaz 15 ezer tonna.

A szebb években 120–140 ezer tonnás termelést elérő ágazat az idén már csak 80–85 ezer tonnát produkál, ennek ötöde kerül külföldre, a többit itthon esszük meg. Az export inkább a prémiumtermékre, a mellre korlátozódik, míg itthon az olcsóbb szárny, nyak és comb a kelendő, illetve a pulykahúspépből készült virsli, parizer és szalámi.

Miért alakult ki ez a helyzet? Az okok között már említettük a válságot és a szegényedést, de ehhez még hozzá kell vennünk az elmúlt két évre jellemző rekord gabona- és az emiatt kialakult takarmányárakat, a növekvő energiaköltségeket. Ráadásul ezt az ágazatot sem kíméli a feketepiac, valamint az olcsóbb – főleg lengyel – import. Ezek hatására a költségek 60 százalékkal növekedtek, az értékesítési árak 20 százalékkal estek.