Nővérek a fapadoson

Az utóbbi 3-4 évben az egészségügyi szakdolgozók közül is egyre többen hagyták el az országot és vállaltak munkát külföldön. Tavaly csaknem egyharmadával nőtt az elvándorlók száma, s feltehetően ez a folyamat idén is folytatódik. Főleg a nyelvvizsgát tett felsőfokú végzettségűek közül hagyják el sokan a hazai egészségügyet. Képzettségüket elfogadják az európai országokban, könnyen találnak ott ápolónői, szülésznői állást. A következő fél év statisztikái mutatják majd meg, a régóta várt béremelés elegendő-e ahhoz, hogy itthon marasztalja a kollégákat – tudtuk meg dr. Balogh Zoltántól. Az Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke szerint az utánpótlást a most 14–20 éves fiatalok jelentik, akik közül az utóbbi másfél-két évben egyre többen választják e hivatást. Mivel több ezer nővér hiányzik a betegágyak mellől, korábban a kormányzat szándéka az volt, hogy tartós munkanélkülieket iskoláznak be – akár már 8 általánossal – ápolási asszisztensnek, házi ápolónak. Ez ellen a kamara sikerrel tiltakozott, mondván: nem a segédápolókból, hanem a jól képzett, gyakorlott szakemberekből szenvednek igazán hiányt a kórházak. A közmunkaprogramokkal pedig korábban sem sikerült orvosolni a kórtermekben érezhető hiányt.

– A napokban tartottunk nyílt napot, s valóban azt tapasztaltuk, hogy a korábbiaknál több továbbtanuló nyolcadikos diák érez kedvet az egészségügyi szakokhoz. A felnőttképzésben pedig szép számmal akadnak olyanok, akik eleve azért iratkoztak be, hogy majd külföldön vállalhassanak állást – erősítette meg az egri Kossuth Zsuzsa Szakközép- és Szakiskola igazgatónője, Kerekné Fábri Eufrozina. Szerencsésnek tartja, hogy a képzésben nőtt a gyakorlat aránya: az első találkozás a beteggel eldöntheti, ki az, aki igazán erre a pályára termett.

– Mindig úgy kell ellátni a beteget, mintha a hozzátartozónk lenne, jóval többet teszünk értük, mint ahogy az első pillantásra látszik. A diplomás ápoló tudása és felelőssége közelít az orvosokéhoz. Megfizetve azonban sosem voltunk, sokakat főleg a hivatástudat tart a munkahelyén – érvelt Pogonyiné Kiss Irén, a szakdolgozói kamara Heves megyei szervezetének elnöke, aki 45 évig dolgozott az egri kórház pszichiátriai osztályán. Mégis úgy látja, pusztán a szakma szeretetére és a hűségre nem szabad építeni. Sok főnővér maga is csodálkozik, hogy a fehér köpenyes lányok még mindig kitartanak…

Kevés rá a remény, hogy a külföldön többszörös fizetésért dolgozó, onnan a családjuknak pénzt küldő, a devizahitelt törlesztő nővéreket egyhamar haza lehessen csábítani. A Németországban, Angliában vagy Norvégiában munkát vállalók beszámolóiból kiderül: míg az itthoni kórházi műszakban – miközben az adminisztráció terhe is a vállát nyomja – akár húsz beteg is juthat egy-egy nővérre, külföldön csupán négy-hat páciensről kell gondoskodniuk. A diplomás ápolókat odakint komoly szakmai kihívás elé állítják, s nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülésben részesítik, mint idehaza. Ám azokat a magyar nővéreket, akiknek a bére az emelés után havi 120 ezer forintról mondjuk 160 ezerre emelkedett, e néhány tízezer forint vélhetően nem bírja itthon maradásra, így aztán sorra-rendre jegyet váltanak majd a nyugatra induló fapados járatokra...