Hétezer éve fakultunk ki

Eszerint az európai ember ősének sokkal hosszabb ideig volt sötét a bőre, mint azt korábban vélték. A kutatást végző tudósokat meglepte az eredmény, mert úgy vélték, Európa átmeneti kőkori népei világos bőrűek voltak. Tehát a világosabb bőrszín sokkal később fejlődött ki, mint azt eddig feltételezték.

Még 2006-ban két vadászó-gyűjtögető ősember maradványait fedezték fel egy hegyi barlangban Spanyolország északnyugati részén. Az állandó hűvös és sötét miatt a két lelet meglepően jó állapotban maradt fenn, ezért egyikük fogából a tudósoknak sikerült DNS-t kivonni. Az elemzésből arra a következtetésre jutottak, hogy Európa korai lakóinak genetikai szempontból legközelebbi rokonai a mai Észak-Európa népei.

Korábban feltételezték, hogy mi¬után az ember Afrikából Európába vándorolt, a bőr kivilágosodása viszonylag gyorsan megtörtént, mivel északon lényegesen kevesebb UV-sugárzás érte a bőrét. A sötét bőrszínűek esetében a napnak ötször-tízszer hosszabb ideig kell érnie a bőrt, hogy a D-vitamint előállítsa, ami indokolná a szín változását. Egyértelmű, hogy ez nem zajlott le gyorsan, hiszen a vizsgált vadász felmenői már 40 ezer éve Európában élhettek, mégis sötét maradt a bőre.

A vadászó-gyűjtögető ember genomja azt is elárulta, hogyan alakult át a szervezete a zsákmányszerző életmódról az élelemtermelésre való áttéréssel. Európa korai népei nagyrészt fehérjén éltek, s a DNS-ükből kiderült, hogy sem a tejcukrot, sem a keményítőt nem tudták megemészteni. Ez a képesség csak a földművelés és az állattenyésztés kialakulása, a táplálék összetételének megváltozása után fejlődött ki. Az európai emberre ma jellemző világos bőrszín ezek szerint az utóbbi hétezer évben fejlődhetett ki.