Tarifája volt a kisbabának - bűnügy és iskolapélda

Nőgyógyászokat, szülésznőket és nővéreket ítélt el a bíróság, mert hálapénzt kértek pácienseiktől. Ez ugyan bűncselekmény, de a magyar egészségügy zavaros, jogilag rendezetlen helyzetének iskolapéldája is.

Tíz szülész-nőgyógyászt ítélt 1,5 és 2,4 millió forint közötti pénzbüntetésre a Fővárosi Törvényszék első fokon, nem jogerősen, mert hálapénzt kértek a szülés levezetéséért – ez pedig vesztegetés. Egy szülésznő tíz hónap letöltendő vagy két év felfüggesztett szabadságveszést kapott, egy másik szülésznő pénzbüntetést. Egy orvost – bizonyítottság hiányában – felmentett a bíróság. Az Állami Egészségügyi Központ tizenegy nőgyógyász szakorvosa és két szülésznője legalább húsz esetben kért pénzt a kismamáktól 2007 áprilisa és 2008 júliusa között. Pénzt kapott a műtősfiú, az altatóorvos, a szülésznő, a nővér, a nőgyógyász és az osztályvezető főorvos. Volt, aki csak kétezer forintot, más 5–10 vagy 60–80 ezret.

A vádlottak tagadták bűnösségüket, a védelem pedig arra hivatkozott, hogy az egészségügy problémáit nem lehet a büntetőjog eszközeivel megoldani. A bíró megjegyezte: nem a magyar egészségügy ül a vádlottak padján, hanem 13 vádlott. Hasonló cselekmények miatt sok mindenki ellen lehetne vádat emelni, de a bíróság csak azokról mondhat ítéletet, akiket az ügyészség megvádolt.

A helyzet valóban rendezetlen, hiszen aligha akad az országban olyan szülész, nőgyógyász, akinek ne lenne tarifája. Azt ráadásul jogszabály írja elő, hogy a kismamának joga van választott szülésznél világra hozni gyermekét – csakhogy ennek feltételeit senki sem szabályozta. Pár évvel ezelőtt egyedül a veszprémi kórházban tettek erre kísérletet: Rácz Jenő kórházigazgató háromoldalú szerződést írt elő arra az esetre, ha valaki választott szülésztől kérte ellátását. A kórház, a páciens és az orvos között köttetett kontraktus pontosan tartalmazta az ellátás feltételeit, a felekre vonatkozó kötelezettségeket – valamint azt is, hogy a kismama és a szülész köteles megállapodni ennek díjtételében, amiből a kórház nem részesül. Az igazgató és az orvosszakma szerint ugyanis nincs olyan orvos, aki szabadidejében, az ellátás felelősségét vállalva, akár kilométerekről a nap, a hét bármely szakában rendelkezésre áll – mindezt karitatív indíttatásból. Az Egészségbiztosítási Felügyelet végül kivette a szabályozásból a díjazásra vonatkozó részt, ezzel pedig az ügy is értelmét vesztette.