Búcsú a kecsegétől, ha nem is végleges

Elbúcsúzhatunk a kecsege horgászatától: az év elejétől védettséget élvez e leggyakoribb hazai tokfélénk, mely nálunk őshonosnak tekinthető. Pedig évszázadokon át nagyobb folyóink halászzsákmányának jelentős alkotója volt e megnyúlt orsó alakú, tipikusan a mély folyóvizek fenékzónájához alkalmazkodott halfajunk.

Ország-világValló László2014. 04. 04. péntek2014. 04. 04.

Kép: Image: 0131871498, License: Rights managed, Property Release: No or not aplicable, Model Release: No or not aplicable, Credit line: Profimedia-Red Dot, Alamy, Fotó: Profimedia-Red Dot

sterlet, Siberian sterlet (Acipenser ruthenus), portrait
Image: 0131871498, License: Rights managed, Property Release: No or not aplicable, Model Release: No or not aplicable, Credit line: Profimedia-Red Dot, Alamy
Fotó: Profimedia-Red Dot

Ám a vízminőség romlása, az ívásra alkalmas helyek eltűnése miatt egyre csökkent a népessége.

Mostanra a kritikus szintre jutott, természetes állományát mesterséges telepítésekkel sem sikerült megőrizni, így az új halgazdálkodási törvény teljes védelem alá helyezte. Igaz, fogni is egyre ritkábban lehetett, noha a horgászok körében töretlen népszerűségnek örvendett az ízletes, szálka nélküli húsa miatt.

Ám azért nem kell végleges búcsút vennünk a kecsegétől, hiszen egyre több intenzív halnevelő gazdaságban ott találjuk, s azok mintaboltjaiban meg is vásárolhatjuk.