Nagy baj van, sürgősen tartós megoldás kell

Rendkívül borús képet fest az ország állapotáról az alapvető emberi jogok biztosának beszámolója. Az iratból kiderült, hogy kevéssel több mint hárommillió magyar él napról napra mélyszegénységben, munka és megbecsülés nélkül. Közülük 500–600 ezren romák, ami szinte a teljes kisebbségi csoport egészét jelenti. Egyre nő azon települések száma, ahol szinte csak szegény cigányok laknak, szinte gettókba tömörülve. Száz ilyen települést tartanak nyilván, további kétszáz helyen pedig megállíthatatlanul zajlik ez a folyamat. Az itt élő emberek kilátástan helyzetén a közfoglalkoztatás sem segít – írja jelentésében az ombudsman –, az idényszerű munkavégzés ugyanis nem vezeti őket vissza tartósan a munka világába. Önerejükből pedig nem tudnak változtatni körülményeiken, a segélyek is csak „tűzoltásul” szolgálnak.

Ezek a települések ráadásul a vasútvonalak tömeges megszűnésével elzártan működnek, az ottani lakók ingázása szinte lehetetlen, ez pedig csak a szegénység bővített újratermeléséhez vezet.

Az emberi jogok biztosa a hajléktalanokat sújtó állami intézkedéseket is bírálta, mondván, nem a problémát szüntette meg az otthontalanok elleni harc, hanem a legelesettebbeket juttatták még lehetetlenebb helyzetbe. „A hajléktalanok rendkívül kiszolgáltatottak, sorsukon szankciókkal nem lehet változtatni” – olvashatjuk a jelentésben.