Nagyon fura dolgok a csernobili erdőben: lehet aggódni

A radioaktivitás e tulajdonságát számos területen kihasználják, a sebészeti eszközök sterilizálásától az élelmiszerek fertőtlenítéséig. Ám arra, hogy mi lesz a besugárzott erdőséggel, sokáig nem gondolt senki.

Most azonban ismét lehet aggódni a csernobili atomerőmű körüli, több négyzetkilométeren elterülő Vörös erdő miatt. Az ukrajnai atomerőműben 1986. április 26-án történt robbanás óta eltelt majd’ harminc év alatt felhalmozódott avarra lecsapó villám vagy rossz helyre kallódó üvegdarab is katasztrofális erdőtüzet okozhat – aminek a széllel tovaszálló füstje terjesztené a sugárszennyezést.

Csernobil környékén ugyanis az elhalt növények részei sokkal lassabban bomlanak le, mint ahogyan megszoktuk, mivel a sugárzás elpusztítja a korhadáshoz szükséges mikroorganizmusok – a különféle baktériumok, gombák – java részét. Sugárzás pedig bőven van a Vörös erdőben: a katasztrófa utáni napokban egy órányi idő eltöltése a fák között elegendőnek bizonyult a halálos sugárterheléshez, de még ma sem tanácsos huzamosabb ideig ott tartózkodni.

Egy amerikai kutatócsoport kísérlete igazolta e tényt: a korhadás sebességének felméréséhez több erdőből gyűjtöttek néhány száz adag levélmintát, s – a rovarok távol tartásáért harisnyával bélelt – avaros zsákokat elhelyezték Csernobil körül. Kilenc hónappal később vizsgálva a zsákok tartalmát, döbbenetes eredményre jutottak: azok a levelek, amelyeket sugárszennyezett területen hagytak, 40 százalékkal kevésbé bomlottak le, mint a tiszta helyekre letett avarcsomagok. A bomlás sebessége egyértelműen összefügg az adott helyszín radioaktív szennyezettségének fokával – és sajnos nem lehet felgyorsítani.