Várkert Bazár-sztori: Köszönet illeti Saupreisnét is

BEZZEG PEST! 1873-ban a budai Vár alatti, siralmas állapotú területek egyik tulajdonosa, bizonyos Saupreisné gondolt egy nagyot: régi kis háza helyére új, háromemeleteset kívánt felhúzni, már a szükséges engedélyeket is beszerezte. Ekkor kaptak észbe a város vezetői: a magas házak nemcsak rontották volna a királyi palota kilátását, de éppen ideje volt, hogy a vidékies budai oldal felzárkózzon az impozáns palotákkal tűzdelt pesti Duna-parthoz. Végül Podmaniczky Frigyes, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának alelnöke noszogatására Budapest felvásárolta a földszintes, szedett-vedett épületeket, és a telkeket egyesítették. Saupreisné új háza tehát ugrott, de – némi túlzással – neki is köszönhetően elkezdődhetett a Várkert Bazár terveinek kidolgozása.

EGY, KETTŐ, HÁÁÁROM! Már világot járt, befutott építészként kapta Ybl Miklós a megtisztelő felkérést a Várkert Bazár és a hozzá tartozó díszkert megálmodására. Igaz, kétszer dolgoztatták át vele a terveit: az elsőt túl drágának találták, a másodikat kicsit unalmasnak. Közben az építész 1874 márciusában úgy meghűlt, hogy tüdőgyulladást kapott, és fél évig szanatóriumban kezelték – ám egyik rajzolóját is magával vitte az ausztriai Bad Aussee-be, hogy haladjon a tervezéssel. Ybl fantáziája egyenesen szárnyalt! Harmadik nekifutásra, októberre készült el a lenyűgöző, neoreneszánsz stílusú épületegyüttes koncepciója, amely 1875 és ’83 között valósult meg. A Várkert Bazárt 1942-tol mint kiemelt műemléket tartják számon, 1987 óta a UNESCO döntése alapján a világörökség része.

MŰVÉSZTANYA. A Várkert folyó felé eső oldalára Ybl impozáns üzletsort tervezett – innen ered a Bazár elnevezés. Azt remélték, hogy a budai Duna-parton is kialakul majd a pesti korzóéhoz hasonló nyüzsgés – de ez a szakasz kiesett a forgalomból, az üzletek hamar csődbe mentek. Mindössze öt évvel az átadás után a bazárok egy részébe a női festőiskola költözött. Az üzlethelyiségeket egyébként a kezdetektől mint műtermeket is hasznosították, már 1884-tol, első szobrászként itt alkotott Stróbl Alajos (a Várban látható Mátyás király kút és a Nemzeti Múzeum előtt álló Arany János-szobor alkotója). Őt még legalább nyolcvan művésztársa követte több mint egy évszázad alatt, a bezárásig.

BÜSZKESÉGBOL SZÉGYENFOLT. A speciális víz- és talajviszonyoknak kitett épületegyüttest nem tartották karban megfelelően, és hamar pusztulásnak indult. 1924-ben már a mennyezetek átnedvesedéséről, omladozásáról cikkeztek. A II. világháború során a becsapódó bombák megsemmisítették például a kapuőrző oroszlánokat, a fülkék vázáit, eltűnt a pergolasor, számos díszoszlop. Bár nem szenvedett helyrehozhatatlan károkat a bazársor, az ötvenes években főként csak tűzoltó munka zajlott itt. Számos terv készült a helyreállításra – ám rétestésztaként húzódott a mindenkor méregdrágának ígérkező felújítás.

Kétes dicsőségünk, hogy a Várkertet 1996-ban a világ száz legveszélyeztetettebb műemléke közé sorolták. Végre 2011-ben döntés született a felújításáról, új funkciók megvalósítása mellett a lehető legkorhűbb módon.

A beruházás teljes egészében az Európai Unió által társfinanszírozott támogatásból valósul meg, az Új Széchenyi Terv keretében. Első ütemben az Ybl tervezte épületegyüttest adták át április 3-án; a második fázist augusztus 28-ig kell befejezni.
 
EGYSZERVOLT IFIPARK. Sokaknak a Várkert hallatán a Budai Ifjúsági Park jut eszébe, amely itt működött 1961 és ’84 között. Kezdetben szolid táncos helynek indult, ahol a Bergendy és a Scampolo játszott talpalávalót, aztán a legnagyobb zenekarok adtak legendás koncerteket. Mini, Illés, Metró, Omega, Syrius, Gemini, Taurusz, Piramis, P. Mobil, LGT, Hobóék, Beatrice (őket hamar kitiltották) – tovább is van, mondjam még?! Bő húsz év alatt hol a hajhosszukkal és farmerviseletükkel is lázadó, őrülten csápoló ifjúság, hol pedig konszolidált, jól fésült közönség uralta a parkot, de mindenkor sikk volt ide járni és itt fellépni. Nemcsak a rockzene került válságba a nyolcvanas évek elején, a halogatott felújítási munkálatok miatt az Ifipark is lassan haldoklott.

Amikor az EDDA 1980. májusi koncertjén egy leomló kőkerítés több fiatalt megsebesített, egy évre bezárták. Bár a következő tavasszal újra kinyitott, nagy népünnepélyeknek már nem mertek helyet adni. Stílusosra sikerült a végső kapuzárás: 1984 szeptemberében a P. Mobil Elektromos temetés című koncertjével. Dunára néző kilátással, a királyi palota alatt…