A filatélia legnagyobb rejtélyei között számon tartott bélyegek

Ezek az új vagy csak felülnyomott bélyegek azonban nemcsak szélesítik a gyűjtendők palettáját: egy-egy, csupán hetekig létező állam bélyegei az idő teltével ritkaságokként, igen csinos összegekért cserélnek gazdát. Főleg, ha a nem éppen ideális körülmények között némelyik felülnyomás fordítva vagy más színben kerül fel a papirkákra. Amivel az agyafúrt csalók esetenként előre számolnak…

A filatélia legnagyobb rejtélyei között számon tartott történet Dániában kezdődik, 1945. május 5-én – ekkor szabadították fel a szövetségesek az országot a német megszállás alól. Ennek örömére a Dániához tartozó, de a világháború alatt nagyjából független Grönland hatóságai úgy döntöttek, hogy bélyegen is megemlékeznek a jelentős eseményről. Mivel az idő szorította őket, a létező, az Egyesült Államokban készült bélyegeik egy részére kértek felülnyomatot. Némi alkudozás után az amerikai dán konzulátus régi partnerét, a Commercial Stationary nyomdát bízták meg a – dokumentumok szerint mindössze – 600 dolláros munkával. A feladat a létező kilenc címlet mindegyikéből 302 két ív felülstemplizése ezzel a szöveggel: DANMARK BEFRIET 5 MAJ 1945, azaz Dánia felszabadítva, 1945. május 5.

A felirat pontos méreteinek és a kék, illetve piros tinta alkalmazásának módját szerződésben rögzítették. A felülnyomott bélyegeket három hét múlva kellett szállítaniuk. Eddig semmi különös. Az üzlet megkötése után néhány nappal azonban levél érkezett a konzulátusra. Feladója a már akkor híreshírhedt New York-i bélyegkereskedő, Henry Stolow volt (legismertebb csalásáról, egy nem létező ország nevében kiadott bélyegsorairól a Szabad Föld Kalendáriumban olvashatnak).

A néhány sor arról szólt, hogy Stolow cége megvásárolja a felülnyomott bélyegek mintegy kétharmadát – egyharmadukért helyben kifizet 17 ezer dollárt, másik harmaduk árát pedig egy éven belül törleszti. Cserébe a konzulátus beleegyezik, hogy az összes többi bélyeget Grönlandba szállítja, és csak ott helyezi forgalomba. Kissé furcsának tűnhet, hogy egy kereskedőház megkaphatta egy ország bélyegeinek forgalmazási monopóliumát – a konzulátus valószínűleg gyorsan pénzre akart szert tenni, s ezért ütötte nyélbe az üzletet. Háború idején ez megbocsátható – bár a frissen felszabadult dán filatelisták akkor másképp gondolták.

Hogy Stolow keze volt-e benne vagy sem, sosem fogjuk megtudni, de nem sokkal a fenti üzletet követően a megmaradt bélyegek egy részét, 5000 ívet a konzulátus útnak indított Godthåbba, Grönland fővárosába.

Csakhogy a szállítmány sosem érkezett meg – aminek köszönhetően a kereskedőnél lévő bélyegek ára hirtelen mintegy másfélszeresére ugrott. A következő hónapokban állítólag egy hajóskapitányként bemutatkozó fickó több kereskedőnek is kínált grönlandi felülnyomott bélyegeket. A kereskedők mindig is tagadták, hogy bevásároltak volna tőle – ami persze nem jelenti azt, hogy nem tették meg.

Grönlandba végül úgy érkezett meg a várt mennyiség egytizede, hogy az amerikai dán képviseleten maradt és később Koppenhágába küldött néhány ezer ívből valamennyit továbbküldött a dán királyi kincstár. Amely kincstárnak egy magas rangú alkalmazottja később, a további bonyodalmak elkerülése végett, a megmaradt készletet egyszerűen elégette…

Dánia felszabadítása után eltelt másfél évtized, 1956-ban már nem sokan emlékeztek az ominózus történetre. Főleg Søndre Strømfjordban nem: ha vezetik valahol a világ legeldugottabb postahivatalainak listáját, az ottani biztosan az elsők között szerepelt – egy légi támaszpont és egy szálloda volt ott akkoriban szinte minden. De március utolsó napján valaki feladott egy levelet az ottani postán. Mint később kiderült, a borítékra ragasztott hat felülnyomott bélyeg mindegyike színhibás: piros felülnyomat helyett kék, kék helyett piros van rajtuk. Ilyenek nem szerepeltek a Koppenhágából kapott bélyegek között, az biztos.

Az történt vajon, hogy Henry Stolow, a tehetséges és ravasz bélyegkereskedő kiválogatta saját készletéből a téves nyomatokat, borítékra ragasztotta, majd valakit elküldött Grönland legkisebb településére, aki ott postára adta a levelet? Nem kizárt, a címzetthez ily módon érkezett bélyegek értékéből talán tíz oda-vissza útra is futotta volna…

Henry Stolow 1971-ben elhunyt, és az Etiópiától Haitiig, Burunditól Máltáig folytatott gyanús ügyletei titkát magával vitte a sírba. A bélyeggyűjtők mostanság a világhálós bélyegkínálat összevetésével próbálnak fényt deríteni Stolow átveréseire. Sajnos valószínű, hogy mire mindent kiderítenek, már senki nem fog bélyeget használni…