Azon a hosszú napon mindegyikükből feltör az elfojtott fájdalom

Klasszikus művei (Amerikai Elektra, Boldogtalan hold, Eljő a jeges) mellett a Hosszú út az éjszakába (vagy Utazás az éjszakába) kerül a leggyakrabban színre. Ezúttal a kecskemétiek vették elő, a Ruszt József Stúdió Színház parányi játékterébe álmodva. Zsótér Sándor rendező kérése az volt, hogy Ambrus Mária díszlettervezővel újra lefordíthassák a darabot – ahogyan nyilatkozták: ötször is „végigrágcsálták” a szöveget. Ezért hát az eredeti cím: Egy hosszú nap elutazik az éjszakába.

A Nobel-díjas amerikai drámaíró végrendeletében kikötötte, hogy ezt az önéletrajzi ihletésű színdarabját csak a halála után huszonöt évvel lehet bemutatni. E kérése teljesítetlen maradt, ugyanis nem várták ki a megszabott határidőt, sőt a hatvanas évek elején még mozifilm is készült belőle. Nem titok, hogy O’Neill saját családja történetét tárja elénk, kegyetlen őszinteséggel mesél boldog-boldogtalanságukról. Az ír származású színész apa zsugoriságáról, a fiatalsága elmúlását sirató, drogfüggővé vált anyáról, s fiaikról, a művészi hajlamú, tüdőbeteg Edmundról, illetve az öccsére féltékeny, önmagát kereső Jamie-ről.

Egy hosszú napon mindegyikükből feltör a sokáig elfojtott fájdalom, kíméletlenül kimondják egymásról, amit gondolnak, tisztázódnak a hazugságok, eloszlanak a félelmek – de hiába minden, ezt a családot már lehetetlen megmenteni, vergődésük az éjszakában alkohol- és morfiummámorban végződik.

Zsótér kiváló rendezői munkát végzett. Kőszegi Ákos kőszívű apaként teljesen meggyőző, a feleségét játszó Trokán Nórát viszont a koránál fogva nehéz elképzelni idősödő asszonyként. A testvéreket Orth Péter és Porogi Ádám játssza, utóbbi szerepformálása a pontosabb. Kiváló karaktert hoz szolgálólányként Kertész Kata. Mindent egybevetve: kivételes atmoszférájú előadás született, máris a kecskeméti évad legjobbjaként emlegetik.