Borzasztó élősködő a kaptárban - addig jó, amíg nincs magyar neve

 Pedig éppen elég fronton kell szembenézniük a sors csapásaival – klímaváltozással, atkáik felszaporodásával, a rájuk veszélyes gombák terjedésével, no meg a rovarirtó szerekkel –, ám újabb ellenségük támadt: a púposlegyek családjába tartozó Apocephalus borealis. Magyar neve nincs, mint a távol lévőknek általában, s reméljük, nem is lesz, mert sosem találja meg az utat az óvilági kaptárokhoz.

E púposlégyfaj egy-két milliméteres felnőtt egyedei példátlanul operatívak: áldozatukat elfogó pályára állnak, röptükben rátapadnak a házi méhek potrohára, s beléjük helyezik a petéjüket. Ettől még a sokat látott fürkészdarazsak frizurája is égnek áll – ám az izgalmasabb része még csak ezután következik: a gyorsan fejlődő lárva átveszi az irányítást a méhecske fölött. Képes rávenni a gazdaállatot arra, hogy sötétben vagy esőben elhagyja a kaptárt – ilyet a méhek csak veszélyben tesznek.

A gazdatest később már a mozgását sem tudja összehangolni: többször is megfigyelték, hogy a fertőzött méhek végkimerülésig körbe-körbe járnak. Az élőhalott állapot néhány napig tart, majd a méh pusztulásával és a légylárva bebábozódásával végződik.

Az első ízben kilencven évvel ezelőtt leírt púposlégyfaj darazsakon és poszméheken mindeddig élősködött, de a házi méhet nem bántotta – méhkaptárakban először 2010-ben találták meg Kaliforniában. Idővel a kártevő Észak-Amerika összes kaptárát megfertőzheti. Jó esetben még azelőtt megtalálják a védekezés módját, mert ha nem, akkor az amerikaiak pemzlivel a kézben sétálhatnak a méhlegelőkön…