Jópofaságok - Anyanyelvi őrjárat

Ezúttal egy olyan szó- vagy szókapcsolat-csoportra igyekszem ráirányítani olvasóim figyelmét, amelynek pontos megnevezését nem tudom megadni – a szakirodalomban sem találok rá kiérlelt, elfogadott megjelölést –, de úgy érzem, legalább egy cikkecske erejéig érdemes vele foglalkozni. Én kísérletként, de talán nem is rossz választással így nevezem az ide sorolható egyedeket: jópofaságok.

Mik is ezek? Olyan szavak, szóalakok, kifejezések, sőt akár önálló mondatocskák, ún. helyzetmondatok, melyek jól kapcsolódnak bizonyos konkrét beszédhelyzetekhez, történésekhez, s ezáltal azzal kecsegtetnek bennünket, hogy valamiféletöbblettel szolgálnak majd. Ám amikor elhatolnak a tudatunkig, rájövünk, hogy valójában nem rejtenek magukban semmi újat, hanem ha egy-egy szóban, szóalakban bukkannak elő, csak fölösleges díszítmények, cafrangok, ha pedig önálló mondatok, akkor semmitmondó közhelyek. Hogy mégis vannak ilyenek, s ráadásul kelletik, riszálják, számos beszélővel elfogadtatják magukat, annak egyetlen oka és magyarázata van: az, hogy mókásak, humorosak, „jópofák”. Persze, ez utóbbi egyéni ízlés dolga. Van, aki egy mulatságosnak szánt, bugyuta reklám láttán szinte fuldoklik a nevetéstől, de olyan is, akit ugyanez a reklám, főleg, ha sokszor találkozik vele, az őrületbe kerget.

Ennyi „magyarázat” után vessünk egy pillantást az általam körvonalazott jópofaságokra! Az egyszavasak közül néhány jellegzetes formula (biztosak lehetünk abban, hogy aki egy-egy ilyet használ, az rendszeresen elsüti ezt a patronját): csodállatias, ellenberger (= ellenben), gratula (a gratulálok forma helyett), nyögdíj, pardőz!, rendicsek stb.

Néhány példa a testesebbek közül: Fojtsd meg, Isten, ne kínozd! (ha valaki egyet köhint); Ha egy üzlet beindul (kommentárként); Le vagyok targiázva (magamba zuhantam). Az Üsse kavics!, eredetileg Üsse kő! kiszólásban a kőnek csak meglehetősen távoli köze van ’szilárd ásványi anyag, kőzet’ jelentésű kő szavunkhoz, ezzel szemben ’villám, mennykő’ az eredeti jelentése – így e mondás az Üsse meg a mennykő!, Csapjon bele a mennydörgős ménkű! megszelídített változata. Ma körülbelül ennyit jelent: ’nemigen tetszik ugyan, de azért beleegyezem’. AzÜsse kavics! változatot alighanem a minden szójáték és szóvicc iránt fogékony budapesti közönség „termelte ki” magából a jópofaság egyik érdekes példájaként.