Tengeri pelenka: a medúzák még nem sejtik, de 'túl sokan' vannak

Ebbe a csoportba tartoznak a medúzák is: bár van köztük néhány kimondottan gyönyörű faj, de az emberekkel való kapcsolatuk általában kimerül abban, hogy összevissza csípik a tengerben lubickolókat, s időnként eldugaszolnak különféle csővezetékeket (mint ahogy októberben miattuk kellett leállítani egy svédországi atomreaktort). Ám a minap egy izraeli cég roppant érdekes termékkel rukkolt elő: a medúzákból a természetben lebomló nedvszívó anyagot készített.

A fürdőzőszomorító zseléharangokból gyártott anyag a saját tömegénél jó néhányszor több vizet képes megkötni – a medúzák 97 százaléka vízből áll, de sejtjeik mégsem oldódnak fel és nem is robbannak szét (az ember és a nagyobb emlősök testének csupán 50–65 százaléka víz). De nemcsak különleges vízmegkötő képessége miatt lehet nagy üzleti siker az új anyag. Míg a pelenkákban és hasonló kellékekben – mint a törlőkendők, műtős szivacsok stb. – általánosan használt műanyagok száz vagy ezer év alatt sem bomlanak le teljesen, addig a „medúzaszivacs” mintegy harminc nap alatt elemeire esik szét. Hogy ez mekkora tehermentesítése a természetnek? Számoljunk: egy újszülött az élete első esztendejében cirka 70 kilogramm pelenkát használ el; hazánkban évente mintegy 90 ezer gyermek születik – eszerint egyévi termelésük több mint hatmillió kiló pelus (ami körülbelül 4-5 kilométeres tehervonatnyi rakomány).

Túl sok a medúza a tengerekben és túl sok a pelenka a szemétdombokon – állapította meg a találmánnyal előrukkoló cég vezetője. Ha sikerül a tervük, két legyet ütnek egy csapásra. Az állatvédők egyelőre még nem szóltak semmit.