Anyanyelvi őrjárat - Kapcsolni tudni kell!

Persze tudunk is,
mégpedig nem is
egy-, hanem többféleképpen.
Bizonyos grammatikai elemeknek, pontosabban ragoknak, jeleknek a megfelelő szavakhoz való szabályos, helyes írásbeli hozzákapcsolására gondolok. Tudom, nem világrengető téma ez, de úgy érzem, mégis érdemes vele foglalkozni.

Kis felsorolásomat olyan példáknak a bemutatásával kezdem, amelyek a -val, -vel határozóragnak az előtte álló névszóhoz való hibás kapcsolásából fakadnak. A legjellemzőbb példa forint szavunk rövidített formájának, az Ft-nek hibásan írt ragos alakja.

Mielőtt a hibás formát itt leírnám, idézem a három évtized óta érvényes akadémiai helyesírási szabályzat 280. pontjából a következő részt: „A rövidítésekhez, jelekhez stb. a toldalékokat kötőjellel kapcsoljuk. Ilyenkor ezek mindig olyan alakjukban járulnak a rövidítésekhez, jelekhez stb., amilyenben a kiejtett formában kapcsolódnának; tehát tekintetbe vesszük az illeszkedés és hasonulás törvényeit is.”

Ez azt jelenti, hogy a forinttal szabályos írása, ha a forintot rövidítjük: Ft-tal. Ennek ellenére az üzletek kirakataiból, a kereskedelmi reklámok szövegeiből szinte naponta szemünkbe tűnik egy-egy hibásan írt Ft-al forma. És nem is csak a forint szó rövidítésével vagyunk így, hanem más rövidítésekkel is. A centiméterrel rövidítéseként ezt találjuk: cm-el (a cm-rel forma helyett), a százalékkal pedig így bukkan elénk: %-al, holott a helyes forma természetesen ez: %-kal.

De hagyjuk a -val, -vel ragot, amely, úgy látszik, különösen sok borsot tör a tollforgatók orra alá. Akad más is! Egy hirdetésben pl. erre a mondatra akadtam: „Eladók összkerék-meghajtású gk-ik munkagépnek.” Ha feloldjuk a nem hivatalos, de nagyon gyakori gk. rövidítést, az „eredmény” nem gépkocsik lesz, hanem gépkocsiik, két i-vel írva. Ez a szóalak más szövegkörnyezetben 50-60 évvel ezelőtt történetesen még jó lett volna, pl. így: „Az ő gépkocsiik mind nagyjavításra szorulnak”, de ma már nem, mert azóta ilyen formát öltött: gépkocsijaik.