Kertésznaptár: Érnek a gyümölcseink

- Egyre szárazabb a talajfelszín, ezért a vízigényes, illetve a sekélyen gyökeresedő kultúrák megkívánják az öntözést. Közöttük is a friss telepítésű, még gyönge gyökerű gyümölcsés szőlőoltványokra, díszcserjékre legyünk kitüntetett figyelemmel: ezeket ritkábban, de alkalmanként legalább 10-15 liter vizet kijuttatva locsoljuk. Rendszeresen kapáljuk, gyomtalanítsuk, porhanyítsuk mindenütt a talajt, hogy a melegben minél több nedvességet tárolhasson. A pázsit füvét rendszeres nyírással tartsuk alacsonyan, mert ha a füvek magot hoznak, az a gyep kiritkulását idézi elő. A kiszedett gyomot, fűkaszálékot használjuk mulcsként: terítsük el a fiatal gyümölcsfák koronacsurgójában.

- Most vágjuk a levendulát, amikor virágzásának teljében áll, mert ilyenkor a legtöbb benne az értékes illóolaj. (Később már csökken és a virágok is peregnek.) Fogjuk meg a virágszárat, és a szár (illetve virágzat) alatti első levélpárral együtt vágjuk le. A bokron hagyott virágok visszavetik a következő évi virágképződést; ha pedig túl mélyen vágjuk le a szárat, az rontja az illóolaj minőségét és növeli a tő fagyérzékenységét.

- Ha elvirágzott dísznövényeink virágát folyamatosan eltávolítjuk, ezzel többségüket újabb virágok képzésére serkentjük.