Sajnos eljutottak ide a szívférgesség hordozói

A szúnyogszezon most kezdődik és egészen októberig tart. Vért kizárólag a nőstény szúnyogok szívnak, mert a vér fehérjéi nélkül petéik életképtelenek. A hímek ártalmatlanok, növényi nedvekkel táplálkoznak, csak néhány napig élnek, a párosodás után elpusztulnak.

A legnagyobb veszélyt természetesen azok a szúnyogfajok jelentik, amelyek különböző fertőző és parazitás betegségeket terjeszthetnek. A szúnyogok az egyes betegségek fenntartásában vagy terjesztésében háromféle módon vehetnek részt:

- mechanikai vektorként: a kórokozókat csupán szállítják és „beoltják”, a kórokozó bennük nem szaporodik (pl. a házinyúl myxomatózisánál);
- biológiai vektorként: a kórokozók (vírusok, baktériumok, paraziták különböző fejlődési alakjai) a szúnyogok „szúrókészülékében” szaporodnak is (pl. juhok kéknyelvbetegségénél);
- köztigazdaként: a kórokozó bizonyos fejlődési alakjai a szúnyogban fejlődnek tovább (pl. húsevők szívférgességénél).

A nálunk honos csípőszúnyogok mellett a globális felmelegedés nyomán sajnos megjelentek, sőt egyre gyakoribbak a korábban a mediterrán övezetekben honos szúnyogfajok is. Többek között ezzel kapcsolatos a húsevők körében az utóbbi évtizedben nálunk is megszaporodó szívférgesség, hiszen korábban csak a külföldről, főként a dél-európai országokból behozott kutyákon fordult elő. A betegség kifejlődéséhez két gazda szükséges: végleges gazda (legtöbbször a kutya) és köztigazda (a szúnyog).

A kórokozó a Dirofilaria immitis nevű parazita fonálféreg, melynek hímjei 10-15, nőstényei 20-25 centisre is megnőhetnek. Főleg a szabadon tartott, vízparton vagy erdőben sétáltatott kutyákban fordul elő, de minden kutyára veszélyes.

A féreg petéiből apró mikrofiláriák kelnek ki, melyek a fertőzött kutya- és macskafélék vérében keringenek, de itt nem fejlődnek tovább. A nagyon apró, szabad szemmel nem is látható mikrofiláriákat különböző szúnyogfajok veszik fel, amikor a fertőzött állatból vért szívnak. A szúnyogban többszöri vedlés után alakul ki a féreg fertőzőképes alakja, a 3. stádiumú lárva, mely a szúnyog szájszervébe vándorolva az újbóli vérszívás során kerül az új gazda bőre alá, ahol további két vedlése történik. Ez az éretlen, de már fertőző alak elvándorol a tüdőartériába és a szívbe, itt válik érett felnőtt alakká, s kezdi meg a féreg az ivaros szaporodást.

A kifejlett férgek először a tüdőartériában telepednek meg, majd amikor a számuk eléri a 40-50 darabot, akkor megkezdik a szív üregeit (pitvar, kamra) kitölteni.

A tüdőartériákban és a jobb szívfélben lévő szívférgek sokáig nem okoznak tüneteket, de ezek a férgek számának növekedésével megszaporodnak: köhögés (nemegyszer vérköhögés), nehezített légzés, gyors kifáradás, lesoványodás, a szív elégtelen működése miatt hasvízkór kialakulása. A betegség a 3–8 éves kutyáknál a leggyakoribb, de érdekes, hogy a sokat mozgó, aktív, sportos, „edzett” kutyákon korábban is jelentkezhet, s ezeknél a tünetek súlyosabbak is.

A betegség kimutatása vérvizsgálattal, röntgennel, de helyi tesztekkel is lehetséges. Gyógykezelésre van mód, de hosszadalmas, s rendkívül körültekintően kell végrehajtani, mert a hatóanyagtól elpusztított, szétesett férgek tüdőembóliát, trombózist okozhatnak.

A kezelés alatt az állat szigorú mozgáskorlátozása javasolt. A kórjóslat így is kétséges, súlyos esetekben kedvezőtlen, ezért mindenképpen a megelőzésre kell törekednünk.

A szúnyogcsípések „kivédése” aligha lehetséges, ezért szezonban javasolt a kutyát 8 hetes életkortól havonta valamelyik megelőző készítménnyel kezelni (ilyen készítmény ma már több is van). A szúnyogok képesek megfertőzni az embert is, azonban az ember nem a megfelelő, végleges gazda, ezért a kórfejlődés más irányt vesz, így a húsevőkre jellemző szívférgesség nem alakul ki.