A nyár legkellemesebb futball-meglepetése

A Diósgyőr remekül bekezdett az El-ben, idegenben győzte le 2-0-ra a bolgár Liteksz Lovecs csapatát, ez továbbjutást ígér – s itt aztán véget is ért a díszmenet.

A Debrecen 0-0-s döntetlenje a BL-ben az északír Cliftonville ellenében nem éppen sporttörténeti értékű siker. Az ellenfél játékosai a munkából érkeztek, akadt köztük, aki a kék kezeslábast cserélte fel a focimezre, ellenük a műfűvön is illett volna megmutatni profi mivoltunkat.

A Fradinak (El) a HNK Rijeka elleni veresége már közelít a valósághoz: a zöld-fehérek úgy kaptak ki 1-0-ra, hogy egyetlen(!) kapura lövésük sem volt – erre generációk emlékezhetnek majd. A Győr szereplése (szintén El) aztán végleg alulmúlt minden várakozást: a hazai 3-0-s vereség a Göteborggal szemben nehezen értelmezhető.

Csapatainktól mást sem hallani a bajnokság ideje alatt, mint hogy a cél a nemzetközi porondra kijutás. Számolnak, osztanak-szoroznak a szakvezetők, lesz-e kupaindulás? A szponzoroknak sem mindegy, ha a nevüket külföldön is megforgatja a csapat. (Elképzelem, amint az Audit az ETO-nak ezzel az eredményével reklámozzák…) Talán még nem is annyira az eredmények lehangolóak, mintsem a mutatott játék. Mennyivel jobb lett volna némi távolságot beiktatni a világbajnokság és a kuparajt közé…

Mivel ez a nyár már csak ilyen, közben elkezdődött az U19-es labdarúgó Európa-bajnokság is, melynek mi vagyunk a házigazdái. Így úsztuk meg a selejtezőt és léphettünk pályára az elitben. Nagy várakozás övezte, szuggesztív plakátok csalogatták a közönséget a meccsekre, s addig nem is volt baj, míg a bíró jelet nem adott a kezdésre Ausztria ellenében: a Megyeri úton kikaptunk 3-1-re. (Lapzártánk után pedig a portugáloktól 6-1-es, megsemisítő vereséget szenvedtünk - a szerk.) A csalódás nem olyan nagy, mert mindenki érezte, hogy a fogadkozásokkal a szorongásukat palástolják a srácok. Korábban nem mentem el szó nélkül az üzbégek elleni felkészülési meccsek mellett (egy döntetlen, egy vereség), azt mondtam a mérkőzések után: a mi csapatunk nincs olyan jó, mint amilyennek mondják…

Az osztrákok a rájuk jellemző alapossággal, célszerű szisztémával tíz éve építik a futballjukat – s a miénkénél kisebb hangzavarral. Ez lett belőle. És még mi lehet?