Ez a méreg a toxinok világának csúcsragadozója

Az elnevezés csalóka, hiszen joggal hihetnénk, hogy a kolbászmérgezés kórokozója a húskészítmények elfogyasztásakor fertőz. Így gondolták ezt az 1800-as évek elején is, amikor először leírták a betegség tüneteit. Noha a baktériumot akkor még nem ismerték, az összefüggést felfedezték a kolbászfélék fogyasztása (botulus latinul kolbászt jelent) és bizonyos csoportos ételmérgezések között. Azóta már tudjuk, hogy azok is megfertőződhetnek, akik a növényi étrendre esküsznek: a kolbászmérgezés kórokozója, a Clostridium botulinum baktérium ugyanis nemcsak az állatok bélcsatornáiban található meg, hanem a zöldségeken és a gyümölcsökön is. Oxigéntől elzárt környezetben, a talajban él, ahova a trágyázással kerül, majd onnan átszivárog a vizekbe és a növényekre. A nyers húsfélék az állatok feldolgozása során szennyeződhetnek vele. Nem is maga a talajbaktérium, hanem annak anyagcsereterméke, a botulotoxin fertőz. Mai tudásunk szerint ez a legerősebb szerves méreg, melyből már 1 mikrogramm is halálos lehet. Ha csak 5 gramm bekerülne belőle a budapesti ivóvízhálózatba, és mindenki meginna egy litert a fertőzött vízből, akkor a városlakók felét megölhetné – hozta fel a szemléletes példát egy rádióműsorban Zacher Gábor.

A Clostridium botulinum baktériumot már számos élelmiszerből kimutatták, így például kukoricakonzervből, zöldbabból, céklából, spárgából, gombából, spenótból, tonhalból, csirkéből, füstölt és sózott halakból. A mérgezések túlnyomó részét azonban a házi disznóvágás során készített nyers vagy rosszul hőkezelt hurka, kolbász és disznósajt okozza. Sajnos a fertőzöttség nem látszik az ételeken: nincs kellemetlen szaguk, sem rossz ízük.

A Clostridium botulinum baktérium spórája 120 fokot is kibír, ezért a házilag készített húsételeket, konzerveket fogyasztás előtt gondosan át kell sütni, főzni, forralni. A levágott vagy a vadászat során puskavégre került állatok kivéreztetése ugyancsak fontos, mivel az alvadó vér az egyik legjobb táptalaja a kórokozóknak.

Nem véletlen, több vallás is előírja, hogy követője csak „tiszta” húst fogyasszon. Az iszlám például azt tartja, hogy a testre ható rontás a véráramban terjed, ezért csak helyesen vágott, rendesen kivéreztetett állat húsa fogyasztható. A zsidó vallás előírásai is megszabják, hogy csak a vértelenítést garantáló kóser vágás után kerülhetnek a konyhára a húsfélék. A gyümölcsöket, zöldségeket pedig alapos mosással tisztíthatjuk meg a baktériumoktól. Fontos a higiénés szabályok betartása: az ételekhez csak tiszta kézzel nyúljunk, tartsunk külön vágódeszkát a húsok és a zöldségek számára.

A kórokozó méreganyaga a bélfalon keresztül szívódik fel a vérbe, ahonnan a környéki idegvégződésekhez kötődik. Kezdetben levertségre, hasfájásra, izzadásra, izomfájdalmakra panaszkodik a beteg, ezt követően látászavar (dupla látás), rekedtség, nehéz beszéd, hányás, hasmenés, nyelési nehézség jelentkezik. A méreg blokkolja az idegrendszert, lebénulhatnak a karok, a lábak, a törzs, a légzőizmok. A tünetek általában 12–36 órával a fertőzés után mutatkoznak, de ez az idő lehet 6 óra vagy akár 10 nap is.

Emberről emberre nem terjed a betegség, és a szigorú élelmiszer-ellenőrzéseknek köszönhetően csak szórványosan, évente 2-3 alkalommal fordul elő, hogy halálos áldozatot követel. Európában a legnagyobb visszhangja az 1996-os olaszországi esetnek volt, amikor mascarpone sajt fogyasztását követően egy fiú meghalt, hatan pedig kórházba kerültek.

Ez volt az első alkalom, hogy tejtermékben bukkant fel a kórokozó. Mivel a betegséget nem a baktérium, hanem a toxinja okozza, ezért az antibiotikumok a kolbászmérgezés esetében hatástalanok. A kezelés során a még fel nem szívódott méreganyagot távolítják el a szervezetből, illetve ellenszérummal közömbösítik a toxint. Gyors beavatkozás nélkül azonban a mérgezések 8-10 százaléka végzetessé válik.