Fogytán a krill

A legtöbbjük a Déli-sarkvidéken lakozik, néha egymás mellett több faj is: például az Adéliepingvinek jól megférnek egyazon területen a kantáros és a szamárpingvinekkel. Most azonban, mintegy tizenegyezer évvel a jégkorszak után, az egykori nyertesek egy része kezd vesztésre állni. Az Antarktiszi-félsziget pingvinjeit tanulmányozó kutatók arra figyeltek fel, hogy az Adélie- és a kantáros pingvinek népessége rohamosan csökken, míg a szamárpingvineké változatlan.

Mint annyi más bajnak, ennek is az ember, pontosabban a sarkvidéki jégnek a globális felmelegedés miatti túlolvadása az oka – mondják a téma szakértői, miután alaposan megvizsgálták a három faj egymás mellett élő csoportjait. A pingvineknek szükséges valamennyi szárazföld: itt építenek fészket, raknak tojást és keltik ki azokat.

A jégkorszak idején a pingvineknek kevés szárazulat állt rendelkezésre, ezért a szaporulat nem lehetett túl nagy. Ám ahogy szélesedni kezdett a jég és a víz határán lévő földsáv, e madarak mind jobb körülmények közt éltek, s a számuk egyre növekedett.

Csakhogy az utóbbi években az olvadó jég miatt megváltozott a part menti vizek összetétele, aminek következtében egyre kevesebb benne a sarki krillnek nevezett világítórák. Az Adélie- és a kantáros pingvinek pedig szinte kizárólag ezekkel táplálkoznak – szemben a polipokat és halakat is fogyasztó szamárpingvinekkel, melyek így zavartalanul élnek (túl).

Még mondja valaki, hogy nem is olyan fontos a változatos étrend…