Nem vádolható szakbarbársággal: pókok, Jászai Mari, halászat, politika, madárvédelem

Nézzük, mi is kívánkozna a filmvászonra Herman Ottó életéből. Például a konok, durcás gyereksége: az új ruhát szakadtan szereti, az ép csizmát nem állhatja, hamar lyukat üt rajta. Kerüli az embereket és bújja a vadont. Azt az erdőséget, amely a Zólyom vármegyei Breznóbányát, ezt a szepességi szász városkát öleli körül, ahol 1835-ben megszületik. S ahol az édesapja, az ottani bányaüzem állami sebészorvosa, maga is lelkes természetbúvár; fia az ő oldalán barátkozik meg a természettel.

Hazaszeretetet Máday Károly elemi iskolai tanítójától tanul, ami olyannyira izzik benne, hogy az 1848-as honvédő háború idején, 13 éves fejjel jelentkezik a tüzéreknél ágyútisztogatónak. A katonák megmosolyogják a tüzes tekintetű, vézna fiúcskát, és szépen hazaküldik.

Életének következő állomása Bécs, ahol politechnikumban tanul, és géplakatosi képesítést szerez. De az osztrák főváros nem ezért fontos, hanem mert a természettudományok iránt olthatatlan vágyat érző fiatalember szabadidejében az ottani természettudományi múzeumokat bújja, és így szerzi meg kitartó önképzéssel a szükséges alapismereteket.

Következik a 12 éves katonai szolgálat, amitől 5 év után sikerül megszabadulnia. (Eközben a dalmát tengerparton, egy öreg halász társaságában nyílik módja a tenger élőlényeit tanulmányozni.)

Szabadságszeretete, kalandvágya (és a lőpor füstje) hajtja, amikor leszerelése után csatlakozik a carbonari mozgalomhoz, amelynek gerillacsapatai akkor éppen (1863-ban) a lengyel függetlenségi háborúban küzdenek a lengyelek oldalán a cári orosz hadsereg ellen. Ennek emléke az a csatában golyó által átlyukasztott carbonari kalap, amelyet élete végéig büszkén visel.

Békésebb, munkás évek következnek. Kolozsvár az a helyszín, amelynek természettudományi múzeumában állatpreparátori állást kap, és itt írja meg első, nagy, összegző tudományos munkáját „a pókok életéről, szövés-fonásukról és szerepükről a természet háztartásában”. (Csak egy apróság ebből: az ember bele sem gondol, mennyi könyvet mentettek meg a molyok pusztításától az évszázadok során ezek az apró szövőmunkások.) Műve nagy visszhangot kelt mind a hazai, mind a nemzetközi tudományos világban, maga Kossuth Lajos, a turini remete is hosszú levélben méltatja tudományos értékeit.

De ez csak az egyik fonál, amelyet ez a hallatlanul energikus, széles érdeklődésű fiatalember visz. Mert nála jól megfér a pókokkal az a színikritikusi rovat is, azt a kolozsvári Magyar Polgár hasábjain jegyzi. Persze nem véletlenül, mert azokban az időkben ott játszik Jászai Mari, akihez gyengéd szálak fűzik a preparátor-színikritikus urat.

1875 fontos dátum az életében: őrsegédi állást kap a budapesti Nemzeti Múzeumban (és lakást az épületben). Járja az országot, kutat, gyűjt, képezi magát és ír. Szakcikket a Természettudományi Közlönybe, karcolatot, humoreszket a Bolond Istókba és a Borsszem Jankóba. Ekkorra már elismert természettudós, befolyásos emberek, mecénások segítik a munkáját. Így születik meg következő nagy műve, A magyar halászat könyve, amelyet lelkes életrajzírója, Lambrecht Kálmán csodálatos könyvnek, a halászélet eposzának nevez.

Közben egyre közelebb kerül a politikához; kritikus szellemű, a nemzeti függetlenséget mindenek fölé helyező, a magyarságot védelmező, lendületes írásai egyre több lap hasábjain olvashatók. A magyar nemzettel való mély azonosulását fejezi ki az is, hogy nevében a Hermannt egy n-nel írja, mert így kevésbé németes. 1878-ban – Kossuth ajánlására – Szeged képviselőjeként parlamenti mandátumhoz jut mint függetlenségpárti politikus. Politikai munkásságát is a tárgyilagosság, az erőszak és igazságtalanság elleni harcos föllépés jellemzi.

Nem hanyagolja el természettudományos munkásságát sem. Különösen sokat tesz a madárvédelemért, amelyet mindig is szívügyének tekint. 1893-ban életre hívja a későbbi madártani intézet elődjét, a Magyar Ornitológiai Központot. Korábban a német ornitológiai iskola elsősorban a kitömött példányokat vizsgáló és azokat leíró, a morfológiai vizsgálatokat előtérbe helyező gyakorlatot követett. Herman azonban az életmód- és táplálkozáskutatást részesítette előnyben, elsősorban azért, hogy rámutasson a madárvédelem fontosságára. A madarak begytartalmának vizsgálatával több madárfajról bebizonyította, hogy nem olyan kártékony, mint azt addig gondolták. A központ munkatársai 1908-ban a világon harmadikként kezdtek el szervezett gyűrűzéseket végezni. Kiépítik az első országos madárvonulási megfigyelő hálózatot; az I. világháború kitöréséig 200 madárfaj mintegy 85 ezer egyedét jelölték meg.

Herman Ottó hagyatéka összesen 5940 oldalt tesz ki, 14 könyve jelent meg, emellett mintegy 1140 cikket, tanulmányt, előadást is publikált, 36 új pókfajt írt le. Ha filmet forgatnánk róla, még tovább, hosszan peregnének a kockák…