Összedobják-e az eurómilliókat Nero Aranyházára?

Ezért a kultúráért felelős olasz miniszter azzal állt elő, hogy az állami és a magánvállalatok dobják össze a hiányzó összeget. Hogy adakozásra serkentse a cégeket, az olasz kormány 65 százalékos adókedvezményben részesítené a nagylelkű cégeket.

A palota szelleme minderre valószínűleg csupán vállrándítással reagálna: sok mindent megélt már. A Domus Aurea építését Nero császár rendelte el a 64. évi tűzvész után, amely – az épületek java részét felemésztve – hat napon át tombolt a városban, s amit állítólag maga Nero okozott. Az épület bejárata elé a császár bő tízemeletnyi magas szobra került. A felégett Róma egynegyedén elterülő palota köré parkok, tó és állatkert is kerekedett. Ám Nero halálakor, 68-ban még nem volt befejezve a komplexum. Később az „udvari” tavat feltöltötték, s a helyén felépítették a Colosseumot. Az Aranyház egy részében közfürdőt hoztak létre.

Aztán eltűnt a Római Birodalom, s olyan négyszáz év következett, mely időszak hordaléka szó szerint és átvitt értelemben is elfedte a palota maradványait. Mígnem 1506- ban egy földműves beleesett egy gödörbe, amelyről kiderült, hogy a palota egyik terme – így fedezték fel a betemetett épületet.

A Domus Aurea következő négy évszázada a romok feltárásáról szólt, s így van ez mind a mai napig: legutóbb – húszévnyi munkálat után – 1999-ben nyitották meg a közönség előtt, de omlásveszély miatt 2005-ben ismét bezárták. Most pedig az olaszok nagyvonalúsági vizsgáján szereplő tétel lett – ahol, bizony, a bukás is megtörténhet…