Rákkeltő ivóvíz? Utánajártunk, mi a valóság!

– Kezdjük azzal: miért van szükség egyáltalán a víz klórozására?

– Azért, hogy a benne lévő baktériumok, kórokozók ne tudjanak elszaporodni, s ezáltal betegséget okozni.

– Miért éppen klórt használunk?

– A kutatók körülbelül száz évvel ezelőtt kísérletezték ki, hogy erre a célra ez a legalkalmasabb vegyület. A víz jó minőségének megőrzése érdekében egyébként az egész világon leginkább ezt használják.

– Mekkora mennyiségben?

– Ez egyrészt attól függ, milyen a víz tulajdonsága: mennyi a szervesanyag- tartalma, a benne lévő baktérium mennyisége, a pH-értéke. És függ a hálózat méretétől, vagyis, hogy milyen messzire kell eljutnia a víznek. A szolgáltató természetesen csak a legkisebb szükséges mennyiségű klórt adagolja a vízhez, ami literenként legfeljebb egy milligramm lehet.

– Nem a klór okoz betegséget?

– A klór önmagában semmiképpen. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy ha a vízben viszonylag magas a szervesanyagvagy az ammóniumtartalom, akkor azok a klórral reakcióba lépve egészségre káros, sőt rákkeltő anyagokká válhatnak. A szakemberek folyamatosan ellenőrzik a víz minőségét, és ha a káros vegyületek mennyisége eléri a határértéket, azonnal beavatkoznak. Megjegyzem, a határértékek Magyarországon rendkívül szigorúak: az ENSZ ajánlásánál is jóval alacsonyabb lehet a káros anyag jelenléte, az uniós előírásoknak pedig a fele.

– A káros anyag jelenlétét az jelzi, ha a kiengedett csapvíz néhány percre fehéres színű és kellemetlen szagú?

– Nem feltétlenül. Az említett jelenségeket ugyanis döntő részben a klór okozza, ami, ahogy már említettem, ártalmatlan az ember egészségére.

– Akit mégis zavar, mit tehet?

– Engedjen vizet egy kancsóba, s mert a klór rendkívül illékony anyag, néhány percen belül távozik belőle. A kiengedett vizet érdemes a hűtőbe tennie: egyrészt, mert a kánikulában kellemesebb, másrészt pedig kevésbé kerülhetnek bele, illetve lassabban szaporodhatnak benne a kórokozók. Vaktesztjeink bizonyítják, hogy ilyen esetben az íze alapján a legtöbb fogyasztó nem tudja megkülönböztetni a csapvizet a szénsavmentes ásványvíztől.

– Aki viszont olyan vidéken él, ahol a víznek viszonylag magas a szervesanyag- és ammóniumtartalma, és az emiatti megbetegedés kockázatát a lehető legalacsonyabb szintre akarja csökkenteni, mit tehet?

– Ilyen esetben szóba kerülhet az úgynevezett otthoni ivóvíz-utótisztító kisberendezés használata.

Ezek közül forgalomban vannak olyanok is, amelyeknek az ára elérheti akár a félmillió forintot, ám megvásárlásuk felesleges, mivel az aktív szenes kancsók is eltávolítják a klórt és vegyületeit. Ha tehát utótisztító használatára szánjuk el magunkat, két alapszabály betartására mindenképpen ügyeljünk. Az egyik, hogy csakis az Országos Tisztifőorvosi Hivatal engedélyével rendelkező szerkezetet vásároljunk.

A bevizsgálás nélküli – gyakran piacon, interneten kínált – készülékek amellett, hogy nem bizonyított a hatékonyságuk, a kioldódó káros anyagok miatt még bajt is okozhatnak.

A másik szabály: pontosan tartsuk be a használati utasítást. Enélkül – például a szűrő cseréjének elmaradása esetén – elszaporodhatnak a baktériumok vagy visszaoldódhatnak a már kiszűrt káros anyagok. Ismétlem azonban: a legtöbb esetben nincs szükség ilyen berendezésre, az ivóvizünkben lévő klór az egészségünket őrzi, nem pedig károsítja.