Utálják a vizet - illetve mégsem mindannyian

A Nyugati-főcsatornát övező mocsarakban meg a Tiszát kísérő holtágakban horgászat közben pár maréknyi halcsalival nekem is majd' mindig sikerül egészen közel csalogatnom őket, ami akkor igazán érdekes, mikor a tyúkanyó a csibéivel kíváncsiskodik a csónakhoz.

A kiscsirkék alig diónyiak, s ugyanúgy hancúroznak, mint bármelyik más állatkölyök, csak nekik nem a száraz gyep a játszóterük, hanem a víz, pontosabban a mocsár.

A vízityúk Magyarország növényzettel borított állóvizeiben, árterületein rendes és gyakori fészkelő, de csak az alacsonyabb fekvésű vidékeken. Nevéhez hűen a vizes élőhelyekhez kötődik, s a mocsári növényzetben tölti ideje legnagyobb részét, fészket is itt épít.

Egyszerű tollazata ellenére is csinos madár. Dolmánya és háta alsó része sötét olajbarna, a többi része pedig palakék. Lágyékán fehér foltok vannak, fara tiszta fehér, a lába sárgászöld. De a legbiztosabban arról lehet felismerni, hogy a csőre töve fényespiros, a hegye sárga. Ez különbözteti meg leginkább a szárcsától, amelynek a csőre töve fehér. Költéshez április környékén lát először, majd megfelelő időjárás esetén még további egy-két alkalommal.

Takaros fészkét különböző növényi részekből, főleg gyékénylevélből hordja össze. Fészekalja tucatnyi tojásból is állhat. A fiókák és a szülők között igen szoros családi kötelék alakul ki, mely jóval tovább tart az önállósodásnál. Augusztusra az adott élőhely vízityúkállománya laza csoportokban táplálkozik, többnyire a nyílt víz és a parti növényzet határán. Élelmük javát különböző vízi rovarok alkotják, alkalmanként kisebb kétéltűeket, halakat és növényi részeket is fogyasztanak. Mint csaknem minden vízi madarunk, a vízityúk is vonuló madár: általában októberben költözik el hazánkból, azonban a feltűnően enyhe teleken maradhat. Igen rossz repülő, menekülni se a levegőben szokott, inkább lemerül, úgy várja ki a veszély elmúltát. Délre költözése során is leginkább éjszaka repül, hogy elkerülje a ragadozó madarak támadását.