Az én képernyőm: Műsornemajánló

Tényleg úgy fest, mintha kizárólag ismétlésekből állna a tévéműsor. Bár ha a ritka saját gyártású műsorokba belepillantok, mély búbánat fog el. Győzike esztelen pénzszórása, Zsolti bugyuta szövegei, Berki Krisztián tahósága, Zámbó Krisztián zavarodottsága, a celebekhez tartozó celebnők állandó fancsalisága… Még úgy is, hogy a tapasztaltabb néző tökéletesen tisztában van azzal, az előbb felsoroltak a szerkesztők utasítására viselkednek egyre ellenszenvesebben – az ember néha csak bámul, miféle népek vannak. Úgyhogy ezeknél még azt is szívesebben nézem, hogy az elmebeteg sorozatgyilkos hogyan nyomja ki az áldozata szemét... (Jó, inkább egyiket sem.)

És sok reménnyel nem biztathat a közelgő ősz sem. Mert jönnek majd a különböző valóságshow-k, amikor a két nagy kereskedelmi csatorna egymással vetélkedik, ki tud ízléstelenebb, gusztustalanabb, ostobább műsort előállítani, ki tudja a vetélytársánál befutott celebet magához elcsábítani. Legutóbb például az tartotta lázban a bulvárlapok címoldalait, hogy Ördögh Nóra néhány héttel a szülése előtt az RTL Klubtól átigazolt a TV2-höz. Hatalmas cirkusz keletkezett ebből a nagy fegyvertényből. Mintha nem lenne tökmindegy…

Kapok is néha dühös telefont vagy levelet: „intézzem már el”, hogy nyáron is legyenek normális műsorok. Persze, olvasóim pontosan tudják, hogy egy hetilap tévékritikusának igencsak kevés a beleszólása a műsortervbe, mindössze annyit tehet, hogy megírja a véleményét. De nyilván jólesik kiadni a mérgüket.

A műsort szidják, s ezen túl néhány fő témában hallgatom a panaszokat. Legtöbbet a reklámözön miatt morgolódnak a nézők, főleg a filmcsatornák esetében. Már megszokott, hogy az egyórás műsorból negyven perc a film és húsz a reklám, ami negyedóránként szakítja meg a történetet, már-már az elviselhetőség határát súrolva. De mivel ínséges idők járnak, abból a húsz percből talán fele a reklám, a többi műsorajánló, mindig ugyanazzal az előzetes részlettel.

Ami engem is a legjobban bosszant, hogy újabban a szereplő mondatának közepén vágják be a reklámot. Nemtörődömség, szakmaiatlanság és súlyos tiszteletlenség a nézővel szemben. Pedig az amerikai sorozatok eleve úgy készülnek, hogy megvan a reklám helye az adott epizódban. A gyártók tudják, hogy a reklámokból él a csatorna, tiszteletben tartják, hogy a kereskedelmi egyórás műsort négyszer is megszakítják, ezért úgy formálják a történetet, hogy a reklámszünet mindig egy jelenet végére kerüljön. Tehát csak kicsivel több odafigyelés kellene.

Az sem valami jó megoldás: a filmek végét gyorsan rövidre zárni, a záró jelenet utolsó képét összeszűkíteni, öt másodpercre kiírni a főszereplők nevét, aztán már jöhet is a teljesen érdektelen reklám, pláne műsorajánló. Ez különösen drámáknál nagyon zavaró. A legmegrendítőbb vagy legfelemelőbb érzést, netán katarzist is pillanatok alatt hazavágják, nem téve kivételt a legkiválóbb filmalkotásokkal sem. És ezt a nagy kereskedelmi csatornák is művelik, nem csak a kicsik.

Néha nem is tudom, miért nézünk tévét. Alighanem, mert mi, az idősebb korosztályok így nőttünk fel. De például a lányoméknál eldugott sarokban bújik meg a kis készülék, hétszámra ki sem nyitják. Ők már mindent az interneten néznek. Hamarosan a tévézés elavult foglalatosságnak számít. Nyáron már most is az.