Az ismeretlen szurkoló - vajon ott lesz-e ma az avatáson?
Ha meg kellene mintázni az ismeretlen szurkoló szobrát, én modellként azt a fiatal srácot választanám, akit Bulgáriában egy autó fénykévéjében, hóesésben, Fradizászlóba tekerődzve, a hegyi szerpentinen futólag láttam. Kjusztendil megye ottani Diósgyőrét, a Sztanke Dimitrov város Marek nevű csapatát az 1977. évi UEFAkupa sorsolásakor a Ferencvárossal hozta össze a jó szerencséje.
A bolgár csapat szitáló hóesésben 3-0 arányban győzött. (Később az Üllői úton 0-2-re kikaptak, így ők jutottak tovább.) A meccsen a VIP-páholyból néztük végig a Fradi szenvedését, majd hazafelé tartottunk a megyeszékhelyre, ahol a helyi újság vendégeként töltöttünk el néhány napot. Ezen a visszaúton várakozott az út szélén a zöld-fehér lobogóba burkolózott, vacogó srác, aki csak állt, állt a sötétben, s reménykedett, hogy valaki lefékez mellette és hazaviszi Budapestre.
Nem tudom, mi lett a sorsa, de azóta is gyakran eszembe jut. Főleg, amikor a szurkolói ragaszkodás kerül szóba.
Most azon töprengek, hogy ez a fiatalember, aki mára már korosodó férfivá érett, nézi-e majd a lelátóról az új stadion megnyitóját, melyen a Chelsea vendégeskedik az Üllői úton? Mert – szerény véleményem szerint – ez a stadion, amit vasárnap ünnepélyesen avatnak, a hozzá hasonlóaknak (is) épült.
