Életcserép a varázskertben

Mintha modern, jól felszerelt szállodába érkezne a látogató. Meglehet, az élet perifériájára sodródottak feszengve lépik át az intézmény küszöbét, ha egyáltalán elvergődnek idáig. Pedig itt mindenben támogatást kapnak ahhoz, hogy felkeljenek a padlóról és új úton indulhassanak el. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat kecskeméti szervezete három éve nyitotta meg a Komplex Hajléktalanellátó és Rehabilitációs Központot, melyet dán pályázati forrásból hoztak létre. Menedéket kapnak itt munkanélküliek, romák, volt állami gondozottak, sokféle szociális rászoruló. A cél minden esetben: a gondozottak hosszú távon is képesek legyenek az önálló életvitelre.

– Az ellátottakat kezdettől fogva igyekeztünk bevonni a ház körüli munkákba – mondja Rigóné Kiss Éva, a szeretetszolgálat helyi vezetője. – Mivel az intézmény valamennyiük otthona, nekik kell rendet tartani. Pontosan úgy, mint ahogyan a normál életben teszi ki-ki a saját portáján. Ám az aktivitást illetően akadnak különbségek: akik például sosem dolgoztak vagy kiestek a gyakorlatból, náluk elkel az ösztönzés.
Itt nem csupán a rehabilitációs részlegen cél, hogy mielőbb munkához jussanak. Segítjük őket abban is, hogy a közösségben önmagukra találjanak és a magánéletük is rendeződjön. Nehéz terep ez, vannak visszaesések, a darabokra hullott élet apró cserepeit nem könnyű összerakosgatni.

Gyógyít-lak – e néven fut a hamarosan befejeződő, huszonkét hónapos program. A hajléktalanellátó központ lakói közül többen is gyógynövénygyűjtő és -termesztő képzésre jártak, a végén vizsgázniuk kellett, most a gyakorlatukat töltik. A program ideje alatt valamennyien lakhatási támogatást kapnak, amiből fenntarthatják az albérletüket.

– A hajléktalan életében huszonkét hónap nagyon hosszú idő – osztja meg tapasztalatait Budainé Nagy Katalin projektvezető. – Akik korábban nemigen ismerték a kötöttségeket, kötelezettségeket, nehezebben viselik az önálló életbe visszatalálást.

Néhányuk megtapasztalták a mélypontokat családi kapcsolataikban, az otthonteremtésben egyaránt. Viszont ennyi idő alatt lehet találni albérletet és munkát is, ehhez mi messzemenően megadjuk a támogatást, ami nem feltétlenül anyagiakban nyilvánul meg. El kell hitetni velük, hogy értékes emberek lehetnek a társadalom számára. A korábbi rendszertelenség, a csupán a túlélésre berendezkedés után most biztosabb lábakon állhatnak.

Már az is nagy kihívást jelentett nekik, hogy hét hónapig képzésre jártak, s utána kerti gyakorlatra. Meg kellett szokniuk a mentorral való együttműködést, elfogadniuk bizonyos szabályokat.

Az eredmények magukért beszélnek. Tizenöten kapták meg a betanított gyógynövénygyűjtő és -termesztő végzettségről az oklevelet, mindössze két-három résztvevő morzsolódott le. Többen még párt is találtak maguknak, így együtt szeretnék végleg felszámolni a múltjukat.

A ballószögi gyógynövénykertben a brigád „szóvivője” Barkóczi Beáta, aki szintén elvégezte a kurzust. Sorra mutatja a parcellákba vetett, palántázott növényeket: emerre kerti izsóp, fehér üröm, borsfű, körömvirág, bazsalikom, muhar, cirok fejlődik a homokos talajban, kicsit távolabb évelők, köztük levendula, citromfű, rozmaring bokrosodik.

Az asszony egyébként Matkópusztán lakik, onnan jár ide dolgozni. Valamikor irodistaként vállalt állást egy pénzügyi cégnél, majd amikor elvesztette a munkahelyét, kicsúszott a talaj a lába alól. Stressz, depresszió, önmarcangolás – senkinek sem kívánja azt az időszakot. Egyedül a kislánya tartotta benne a lelket.

– Ez az új létem, betanított kertész lettem – újságolja a nagykőrösi Szépe Sándor, aki „előző életében” vasbolti eladóként kereste meg a kenyerét. – Első hallásra elhatároztam, hogy megpróbálkozom a gyógynövényekkel. Mindent megtanultunk róluk, még a latin nevüket is. Szeptember végéig alkalmaztak, közmunkáért járó fizetést adnak. Remélem, azután is számítanak rám.

Nos, szorgos kezekre a későbbiekben is szükség lesz, hiszen a kecskeméti Komplex Hajléktalanellátó és Rehabilitációs Központ gyakorlóbázisa már „kinőtte” magát, s Homoki Varázskert Szociális Szövetkezetként nonprofit módon tevékenykednek.

Összesen öt hektár földön gazdálkodnak, a gyógynövényeken kívül étkezési mákot és olajtököt termesztenek.

– Bemutatókertet alakítunk ki, majd a gyógynövényeket szárító és csomagoló részleg megteremtése a célunk, ahol gyógyteakeverékek készülnének – árulja el látogatásunk végén Rigóné Kiss Éva. – Üzleti tervünk szerint három év alatt futhat ki nullszaldósra a vállalkozás.

Ha lenne folyamatos megrendelés, a dísznövényekkel nagyobb méretekben foglalkoznánk. Tulajdonképpen a programban részt vevőkkel együtt sajátítjuk el az ismereteket, a saját kárunkon is tanulunk. A hajléktalanságból épphogy kikerültekkel szemben nem lehetnek maximális elvárásaink, de azért szeretnénk legalább nyolcvanszázalékos teljesítményt elérni velük.

Hogy mi történik majd a „varázskertben”, nem csak attól függ, kitart-e az ott dolgozók lelkesedése és szorgalma. A foglalkoztatáshoz pénz kell, s egy nonprofit szervezet egymaga képtelen előteremteni az anyagi alapokat. Maradnak a pályázatok, melyeknek nem könnyű megfelelni. De a tét – emberi sorsok és életek – túl nagy ahhoz, hogy a rászorultak valamiképp megkapják a segítséget.