Életidegen szabály nem kell - a dán módszer viszont nem jogállami

Mióta kiderült, hogy addig ihatnak a bringások, míg biztonságos vezetésre alkalmas állapotban vannak, áll a bál a kétkerekűek miatt. Merthogy a KRESZ legújabb módosításával sokan, még a biciklizők egy része sem ért egyet! Ugyan ki mondja majd meg, hogy milyen is a vezetésre még alkalmas állapot, és az sem valószínű, hogy a drótszamarak kergetői csakis önmagukra lehetnek veszélyesek, ha a pohár fenekére néznek…

Másutt viszont pont fordítva változnak a közlekedés szabályai: Dániában például július elsejétől elkobozzák az autóját azoknak az ittas vezetőknek, akiknek a szervezetében 2,0 ezrelék feletti alkoholszintet mérnek. (A hír, bár hihetetlennek tűnik, de azért jó lesz vigyázni, mert azt is olvastuk, hogy a magyar belügyminiszternek módfelett tetszik a megoldás…) Ugyan a dánok, az északi országok többségéhez hasonlóan, régóta vívnak elkeseredett, ámde eredménytelen harcot a piásokkal szemben, de ez a drasztikus ötlet több mint érthetetlen, hiszen Svédország és Anglia után, a közlekedés tekintetében Európa harmadik legbiztonságosabb országa az övék.

Az elrettentő hatást pedig csökkentheti a várható esetszám, ugyanis a balesetek alig 13-15 százalékát követik el ittasan – ebben minden közlekedő, tehát a gyalogos és a biciklis is szerepel –, továbbá a 2,0 feletti alkoholszint meglehetősen ritka. Ez nagy általánosságban már a súlyoshoz közeli részegség kategóriája, tehát a már említett 13-15 százalékon belül is az ennyire berúgott közlekedők száma elenyésző.

De, hogy megtudjuk: a dán tervezet valóban igaz-e, s ha igen, várható-e magyarországi „begyűrűződése”? – a kérdéssel az autósszakma neves jogászát, dr. Kovács Kázmér ügyvédet, az Autóklub jogi bizottságának az elnökét kerestük meg.

– A közelmúltban írtam levelet a dán királyi autóklubnak, amelyben tájékoztatást kértem nemcsak a hír igazságtartalmáról, hanem a részletekről is. Egyelőre annyi válasz érkezett, hogy a hír igaz, de a kérdéseimre később válaszolnak.

– Ön hogyan vélekedik magáról a tervezetről, illetve az új jogszabályról?

– Tarthatatlan, indokolhatatlan, nem jogállami megoldás. A legfőbb ellenérvem, hogy többféle belső aránytalanságot is felvet, márpedig a jogállam egyik legfőbb ismérve a büntetések arányossága.

– Mondana néhány példát?

– Természetesen, és ezekre kérdeztem rá a dán kollégámnak küldött levélben is. Például, hogy az autó elvétele lehetőség vagy kötelezettség? Hogy vonatkozik-e az elkobzás egy balesetet nem okozó, csak egyszerűen „lemeszelt” ittas autósra éppúgy, mint aki karambolt okozott a részegsége miatt?

– Jó, hogy említi a „lemeszelést”. Egy sor országban, ha az autós szabályosan halad, alkoholszint-ellenőrzés miatt nem állítható meg, míg Magyarországon ez napi gyakorlat. Egyetért ezzel?

– Nem. És jogszerű lenne, ha ez meg is szűnne. Mert az helyes, ha a gépjármű mozgásán látszik, hogy valami nincs rendben, és ezért megállítják, és az is helyénvaló, ha egy ellenőrzéskor, a kérdés-felelet során hallhatóan nem adekvát, artikulálatlan szavak hangzanak el, s ekkor előveszik a szondát. Még odáig is el lehet menni, hogy mondjuk húsvéthétfőn vagy más alkalommal a megállított közlekedőknél véralkoholszint-ellenőrzés is történjen. Ebben az esetben azonban ne kérdezzen a rendőr, hanem csak mérjen. Ha azonban nem történt semmi, és az elhangzott kérdésre – fogyasztott alkoholt? – a válasz nemleges, és ennek ellenére mégiscsak szájába dugják a csutorát, akkor a rendőr a hatalmát fitogtatva, gyakorlatilag meghazudtolja az állampolgárt.

– Térjünk vissza a dán jogszabály problémáihoz.

– Folytatva a kérdések sorát: mi van például abban az esetben, ha valaki ivás után kényszerül vezetni? Mondjuk, mert orvos, és valahol baj történt. Ami egyébként éppen Dániában nyugodtan elő is fordulhat, hiszen a népesség 85 százaléka él városokban, de a többiek alig lakott szigeteken, szinte néptelen régiókban. Aztán mi van, ha az elkobzandó kocsi nem is azé, aki vezeti? Hanem a családjáé, a barátjáé, esetleg a cégé, ahol dolgozik? És ugyancsak aránytalanságra utal, hogy ugyanazért a vétségért okozhatnak valakinek néhány százezer forintos – Dániában néhány ezer koronás –, illetve akár több tízmillió forintos – vagyis sok százezer koronás – büntetést a kocsi elkobzásával attól függően, milyen drága autót hajtott éppen az illető.

– Összegezve tehát, nem tartja lehetségesnek a dán regula magyarországi bevezetését?

– Nem.

– Ha már a magyar KRESZ legújabb módosítása is szóba került: néhány további kérdést is feltennék. Az egyik az idősebb emberek szabályismeretével, vezetési tudásával kapcsolatos. Ugyan én magam is már a 65. évemben járok, tehát nincs semmifajta generációs ellentét köztem és az idősödő korosztály között, de naponta tapasztalom, hogy hatvan-hetven fölött bizony nem ártana az orvosi vizsga mellett újra átvenni a szabályokat, s leginkább: megismételni a gyakorlati vizsgát. Ugye, nem is olyan régen halt meg egy 91 éves bácsi, aki észre sem vette, hogy szembe megy a forgalommal…

– Ebben van némi igazság. A KRESZ-t már az általános iskolában kellene tanítani, és valóban, a gyakorlati vizsgát sem biztos, hogy elég egyszer az életben letenni, és ezzel az idők végezetéig jogosítványhoz jutni. Nálunk, az Autóklubnál létezik egy gyakorlópálya, ahová azok jönnek, akik úgy érzik, vannak hiányosságaik, de szerintem is jó lenne a gyakorlati vizsga ismétlését valami módon kötelezővé is tenni.

– A kézből történő telefonálást ugyebár tiltja a KRESZ. De ha a telefon kihangosított, akkor nem. Miközben igazán az vonja el a figyelmet, amikor „tárcsázunk”, vagyis hívjuk a kívánt számot, ez viszont nem tilos…

– Életidegen jogszabály. De tegyük hozzá, hogy nem tilos a navigációt használni, nem tilos enni, inni, cigarettázni, rádiót tekergetni, uram bocsá’: tévézni sem. Indokolt lenne a jogszabályt a megváltozott műszaki feltételekhez igazítani, például a fedélzeti navigációt úgy engedélyezni, hogy az adatbevitel csak álló motor mellett legyen lehetséges.

– És mi a véleménye a KRESZ-vizsgához tartozó műszaki ismeretekről? Hogy például: „Üzemképes-e a vákuumos fékrásegítővel kombinált hidraulikus fékberendezés, ha a fékrásegítő valahol tömítetlen”? Hogy a klasszikus kérdést ne is idézzem: mit csinál a négyütemű belsőégésű motor? És mitől jobb, ha tudjuk, hogy szív, sűrít, robban és kipufog?

– A helyzet ugyanaz: életidegen, idejétmúlt ez is. Nem hiszem, hogy a XXI. században bárkit is érdekel, hogy a tengelykapcsolóban hogyan kapcsolódik egymáshoz két fogaskerék, miközben ezekhez a komputervezérelt autókhoz hozzányúlni sem szabad. Elég lenne tán a szervófék működésének számonkérése helyett annyit mondani, hogy ha fékezéskor csikorgó hangot hallunk, akkor feltehetően elkopott a tárcsafék betétje, menjünk szervizbe…

– S végül visszatérve a biciklisekhez: mi a véleménye arról, hogy mostantól se fő-, se mellékúton nem lehet alkoholfogyasztás miatt megbírságolni a kerékpárosokat, ha egyébként képesek a biztonságos közlekedésre.

– Azt hiszem, ez így nem pontos. Ugyanis a KRESZ-módosítás úgy szól, hogy a biciklizők esetében a közlekedők egészére vonatkozó nulla toleranciát nem tartják fenn, esetükben 0,5 százalékig megengedett az alkoholfogyasztás.

– Nem 0,8 százalékig?

– Nem, az eddig ismert és megszokott 0,8 százalékos büntetőjogilag értékelhető határ helyébe a 0,5 százalék került. A módosítás ugyan „legalizálja” a falusi kocsmák előtt fürtökben álló kétkerekűeket, de azért érdemes lesz továbbra is vigyázni a mértékre.