Kitántorgók - mi vár honfitársainkra Szent Patrik országában?

Tartok tőle, ha beszélnének idegen nyelvet, már jóval többen elhagyták volna Magyarországot. Sokaknál ugyanis a nyelvi nehézség a fő visszatartó erő. De akiknek idehaza végképp kilátástalanra fordult a helyzetük, úgy is nekivágtak az ismeretlennek, hogy egy szót sem tudtak angolul.

Ilyen esetben két dologra lehet számítani: szakképzettséget nem igénylő fizikai munkára és a helyi utakat már kitaposott magyarok segítő szándékára. Ahogy tapasztaltam, ez utóbbiból nincs hiány, a „régi motorosok” tippjei sok felesleges körtől megóvják az újakat.

Így meséli nekem Kutas László is, aki még csak egy szűk éve érkezett, mégis ő a Dublini Magyar Hálózat egyik „csomópontja”. Neki mint egykori újságírónak különösen fontos, hogy otthonosan mozogjon a nyelvi környezetben is, úgyhogy eleinte félt bizonytalan angoljától.

Az írek nyitottsága hamar meggyőzte, nincs rá oka. De amíg perfekt nem lesz angolból – vagyis inkább ír angolból –, addig egy bioélelmiszereket áruló bevásárlóközpontban készíti Dublin legjobbnak választott grillcsirkés szendvicsét.

Hogy került be ide? Az ő elhelyezkedését is egy tíz
éve kint élő magyar srác segítette: Pardi Imre.

XXX

Imre először csupán családlátogatóba érkezett ide a bátyjához – második jövetelekor már ki is költözött. Ő is fizikai munkával kezdte, majd következett a konyhai kisegítői állás. Aztán egyszer a szakács nem jött be, így megörökölte a ruháját. Két évvel később már saját maga vezetett egy éttermet. Hiába él kint egy évtizede, Imre nem szakadt el itthoni családtagjaitól. Sőt, nemcsak rokoni, hanem üzleti kapcsolatban állnak egymással: kinti vállalkozása a családja által Békés megyében készített szalámikat, kolbászokat forgalmazza Írországban; a saját készítésű termékek palettája hamarosan tovább bővül. Vevőköre dublini éttermektől a hazai ízeket hiányoló magyar családokig terjed.

Hosszú távú terveiről érdeklődöm. Meglep.

– Egyszer majd haza akarok menni, otthon letelepedni, családot alapítani. De egyelőre itt tudok egyről a kettőre jutni – mondja, miközben az Imi’s smokehouse (Imi füstöldéje) nevű üzletét magyar áruval töltögeti.

XXX

Imrétől újabb találkozóra sietek, Dublin belvárosába, egy magyar menedzser által vezetett étterembe.

Amikor a telefonban Harmat Zsolt meghallotta, hogy épp a magyar boltban járok, azonnal megkért, fuvarozzak neki az összes kapható savanyúságból egy kisebb vödörrel. Bár az étterem mexikói és olasz fogásokra specializálódott, Zsolt szeret készleten tartani a vecsési finomságokból. A vendéglőben kiderül: nemcsak a menedzser hazánkfia, de az egész felszolgáló személyzet is. Jól kijönnek a konyhán dolgozó román szakácsokkal és az utcán hirdetőtáblával vendégeket csalogató brazil lánnyal. Ír munkás meglehetősen ritka a vendéglátóipar ezen szegletében.

Zsolt már több mint tíz éve él Dublinban, családot is itt alapított; felesége az étteremben dolgozik felszolgálóként. Nyolcéves lányuk, Alexandra Írországban született, értelemszerűen ebbe a környezetbe szokott bele. Általános vélemény, hogy az írek nagyon elfogadóak, ez a gyerekekre különösen igaz. Iskolás korban minden alsós mellé rendelnek egy felsős segítőt, aki megkönnyíti a kisebbek iskolai boldogulását. Zsolték nem győzik magasztalni az iskolai oktatás színvonalát.

Nem úgy a szolgáltatások általános minőségét! Amikor szerelőt kell hívniuk valamihez, inkább magyart vagy kelet-európait választanak. Úgy tapasztalják ugyanis, hogy a fizikai munkához jobban értenek a mi régiónk szakemberei, vagy az ilyesmi egyszerűen nem foglalkoztatja az íreket. Az épületek gépészeti felépítése sokszor messze elmarad a nálunk megszokott minőségtől, és ezen elég nehéz is változtatni, tekintve, hogy a magyarok szinte kivétel nélkül albérletben laknak Dublinban. Az épületek hazai mércével nézve elképesztően drágák, lakásvásárlás helyett marad a bérlemény. Zsolték kis kétszintes sorházi bérleménye – egy apró udvarral, Dublin átlagosnak mondható negyedében – ezer euróba (több mint 300 ezer forintba) kerül havonta, jelenleg. Mivel a válságból kikászálódva egyre többen jönnek ismét Írországba dolgozni, és a lakások száma véges, jó, ha ez az összeg így marad a következő években. Az új divat az, hogy a lakástulajdonos meghirdet egy irányárat, összehívja az érdeklődőket, és akik szívesen beköltöznének, szabályosan licitálhatnak a lakásbérleti díjra: aztán az nyer, aki a legtöbbet adja.

XXX

Hasonló tapasztalatokról számolt be Torok Judit kozmetikus is, aki öt és fél éve vezeti a saját maga által felépített The Beauty Boudoir szalont. Nyíregyházáról érkezett a válása után, két gyermekével. A szokásos történet: ő is ismerősei támogatásával és kisegítő munkákkal kezdte. Lépésről lépésre jutott el a saját szépségszalonhoz, amely Dublin előkelő negyedében üzemel, elsősorban ír vendégkörrel.

Másfél évvel ezelőtt Nagy Andrea és testvére, Dorina is csatlakozott hozzá, azóta a testvérpár Mademoiselle nevű vállalkozása is Judit szalonjában működik. Dorina műkörömépítő és pedikűrös, Andrea pedig fodrászként dolgozik. A szalonban előnyt jelentett, hogy közösen magasabb színvonalú és komplex szolgáltatást tudnak nyújtani a megszokottnál, mert mindenki a saját szakterületére koncentrálhat, ami itt ritkaságnak számít. Az ír vendégkör miatt fontos a jó angoltudás, hiszen itt a szépészeti kezelések közben igen bizalmas viszony alakulhat ki, ez pedig nyelvi korlátokkal nemigen menne.

A színvonalhoz passzolnak az áraik is – ezt néha zokon veszik azok a magyarok, akik honfitársaikat a hazai tarifa reményében keresik fel.

Az írországi árak ismeretében érthető, hogy sokan a szépészeti és egészségügyi kezeléseiket inkább a magyarországi látogatásaik időpontjára időzítik. Ezzel sokat lehet spórolni, főleg azoknak, akik kint nem rendelkeznek teljes körű egészségbiztosítással. Ez ugyan meglehetősen drága, viszont minden részletet fedez. Egészségbiztosítás hiányában az írországi várólisták is hosszúra nyúlhatnak.

XXX

Az írországi egészségügy ár- és szolgáltatási színvonala rendkívül vonzó a szakképzett külföldi orvosok számára. Dr. Róka Antal fogorvos Dublintól félórányira északra, Drogheda városában nyitotta meg privát rendelőjét. Róka doktor dolgozott a Veszprém megyei kórházban, és vezetett saját praxist is Győrben, mielőtt a külföldi munkavállalásra adta a fejét. Eleinte ingázott London és Budapest között: kint vizsgáltak, itthon végezték a beavatkozásokat. Végül úgy döntöttek, családostul próbálnak szerencsét Írországban. Egy magyarok vezette fogászatnál eleinte szerződéssel dolgozott, mielőtt belevágott a saját vállalkozásba. Dietetikus felesége is részt vett a munkában, ám ő most átmenetileg otthon van harmadik gyerekükkel. Kiszámíthatóság és tervezhetőség – ez jellemzi leginkább az ír vállalkozói környezetet. Lehet hitelre beruházni, mert a megtérülés kiszámítható, és a pénzintézetek is partnerei a fejlesztéseknek.

Róka doktor kizárólag ír személyzettel és asszisztensekkel dolgozik. Fontosnak tartja, hogy a páciensek teljesen otthon érezzék magukat nála, és ehhez a helyiek jelentik a garanciát. Arról nem is beszélve, hogy tapasztalata szerint hiába a közös haza, ahol sok magyar dolgozik ugyanazon a szakterületen, előbb-utóbb felüti fejét a szakmai irigység és az áskálódás…

Sok másik kivándorlóval szemben, a Róka családot nem a megélhetés, hanem a kalandvágy hozta ide. A doktor családjának Magyarországon sem kellett nélkülöznie – ami érthető, hiszen fogorvosunk kiváló képviselője a szakmájának, az 52 bejegyzett írországi szájsebészspecialista egyike.

Amikor elbúcsúzunk, kiderül, hogy ugyanoda tartunk. Én jövök haza Magyarországra, ők pedig ugyanoda – nyaralni.