Szorongunk a jövőtől - Gyerek a nyugdíj záloga

Valóban a család a legbiztosabb befektetés a jövőbe, amit az Aegon legutóbbi nyugdíjkutatási felmérése igazol: a közepes jövedelemmel rendelkező magyarok mintegy negyede (24%) gondolja azt, hogy nyugdíjas éveiben szüksége lesz gyermekei anyagi támogatására. A válaszadók 5%-a véli úgy, hogy a szülei segítségére szorul majd, 6 százalékuk pedig a házas- vagy az élettársa támogatására számít. E kérdésben még a magas éves jövedelműek 15%-a is borúlátó.

Az aggodalom nem alaptalan: 2014 elején az átlagos öregségi nyugdíj összege nem érte el a 116 ezer forintot, de az ellátottaknak az 54 százaléka még ezt az összeget sem kapja kézhez. Több mint 1,1 millióan vannak, akiknek 50–99 ezer forint közötti nyugdíjat kell beosztaniuk havonta, míg 200 ezer forint feletti összeget a nyugdíjasok 4,4%-ának (alig 90 ezer főnek) utalnak. A csúcsnyugdíj viszont az átlagnak a hétszerese, eléri a 870 ezer forintot – tájékoztatott az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság (ONYF) adatai alapján a Pénzcentrum.hu. S ne feledjük, hogy élnek köztünk szép számmal, akik ilyen-olyan oknál fogva egyáltalán nem jogosultak nyugdíjra. Számukra az időskorúak járadéka nyújthat – ha megélhetést nem is – némi segítséget. Ennek mértéke a mindenkori nyugdíjminimum összegétől függ, ma nem éri el a havi 30 ezer forintot. Sokan tartanak attól, hogy nyugdíjazásuk után alig marad pár jó évük élvezni a pihenést, amiért pedig megdolgoztak. A statisztika azonban szerencsére nem erről árulkodik: egy 65 éves magyar férfi átlagosan még 14,3 évig élhet, a vele egykorú nő pedig körülbelül 18,3 évre számíthat.

Az ONYF adatai szerint a legidősebb magyar nyugdíjas 110 éves (hozzá tehát immár fél évszázada csönget be a postás a havi járadékával). A nyugdíjasok legnagyobb hányada (44%) a 60–69 éves korosztályból kerül ki (körülbelül 900 ezren vannak), őket a 70–79 évesek követik 720 ezer fővel (35%). A 80–89 éves szépkorúak száma is 310 ezer fő (15%) feletti. A következő másfél évtizedben a gyesgeneráció többsége – több mint kétmillió dolgozó – megy nyugdíjba, ezzel szemben csupán másfél millió fő belépése várható a munkaerőpiacra.

Eszerint egyre kevesebb aktív kereső járulékából kell majd finanszírozni mind több nyugdíjas ellátását: 1980-ban Magyarországon 4 keresőre 2 nyugdíjas jutott, 2013-ban ugyanennyi aktív dolgozó 3 nyugdíjast tartott el, a jóslatok szerint 2050- re a 4 keresőnek már 6 nyugdíjasról kell gondoskodnia.

Hiábavaló az államtól várni a nyugdíjprobléma megoldását, ugyanis egyre kevésbé képes erre. Egyféle – bár a végletekig nem fokozható – lehetőség a nyugdíjkorhatár növelése, így az 1957-ben és az utána születetteknek már 65 éves korukig kell dolgozniuk. Nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az öngondoskodásra, ám a magyar munkavállalók többsége jelenlegi anyagi helyzetében nem képes a rendszeres megtakarításra.

A magánnyugdíjpénztárak felszámolása után megmaradtak ugyan az önkéntes pénztárak, az adótörvények támogatják is az ide történő befizetéseket, de egyelőre kevesen élnek e lehetőséggel. A legnehezebb a járulékfizetők számát növelni, hiszen a Ratkó-unokák – az 1973–1978 között született, legnépesebb középkorú csoport – lassan kiöregszik a szülőképes korból, utánuk pedig már jelentősen kisebb lélekszámú generációk következnek.

Számos ötlet született a gyermekvállalás ösztönzésére. A Népesedési Kerekasztal legutóbbi javaslata szerint a ma 35 éves és annál fiatalabb korosztály tagjainak nyugdíja attól függne, hány gyermeket nevelnek fel. A gyermekvállalás pluszpontot jelentene a nyugdíj számításakor, ugyanakkor mínusz pontot kapna, akinek nem születik utóda. Ez utóbbiaknak nem csak kevesebb lesz a nyugdíjuk, de a gyermek nyújtotta támasz is hiányzik majd a hátuk mögül.

A kormány várhatóan ősszel dönt a változásokról.