Tízből hányan jönnének vissza? Hogyan csábítsuk haza őket?

A magasabb jövedelem mellett mi vonzza külföldre az orvosokat? Megállítható-e a gyógyítók elvándorlása? Hogyan hívhatók vissza a legjobbak a kórházainkba? – erről tartottak nemrég konferenciát „Sok fecske” címmel a Magyar Tudományos Akadémián. Az utóbbi években mintegy ötezer orvos távozott a magyar egészségügyből: itthon főleg a fiatalok és a tapasztalt derékhad hiányzik.

Tíz távozó orvosból csak kettő-három tervezi, hogy hazajön. Kardiológusok, nőgyógyászok, sebészek, gasztroenteorológusok, reumatológusok vállaltak külhonban munkát.

Egyharmaduk Angliát választotta, majd Németország, a skandináv országok, az USA és Ausztria jön a népszerűségi listán. Minden tizedik közülük kétlaki lett: itthon is, kinn is gyógyít – derült ki a felmérésből, melyben a Szinapszis Kft. 130 orvost faggatott. Kiss Katalin, a kutatás vezetője szerint minden második válaszadó az anyagi gondok miatt ült repülőre, de a kiszámíthatatlanság, a magyar egészségügy szervezetlensége, a káosz is közrejátszott. A hazai kórházakban érezhető orvos- és nővérhiány, a túlterheltség, a „feudális hierarchia” és a megalázó hálapénz elől is sokan igyekeztek külhonba menni. Minden negyedik-ötödik válaszadó lelt odakinn ideálisabb munkakörülményekre, nagyobb társadalmi megbecsülésre és jobb emberi kapcsolatokra.

A konferencián – melyet a Heti Válasz szervezett – Dénes Tamás, a Magyar Rezidens Szövetség elnöke is szót kapott. Úgy vélte: sürgősen be kell avatkozni a magyar egészségügybe, a bérrendezést nem halogathatják.

Erdélyi származású sebészként maga is vállalt munkát Angliában, sőt havonta egy hetet ma is kint dolgozik. A rezidensszövetség felmérése szerint a túlterheltség sok orvost rákényszeríti, hogy vagy az elveit, vagy a magánéletét adja fel. A medikusok háromnegyede a gyógyítás vágyával vág bele tanulmányaiba, de 5-6 év múlva a hallgatók fele már nem választaná ezt a szakmát. Úgy érzik, a befektetett munka, a sok tanulás dacára nem becsülik őket eléggé. A fiatalok több mint négyötöde a hálapénzt kifogásolja. Itthon egy orvos gyakran heti 60 órát dolgozik, míg Angliában heti 43 órából is jól megél.

A műhibaperekben eljáró bíróságot pedig nem érdekli, hogy a hibázó doktor mennyit túlórázik.

– Hihetetlen marasztaló erő, ha egy fiatal itthon is megvalósulni látja a céljait – biztatott ugyanakkor Szatmári András professzor, a Gyermekszív Központ vezetője, aki már csábított haza kollégát Bécsből.

De vidéken is akadnak visszatérő „első fecskék”. Kulmann Tamás belgyógyász- onkológus a több milliárd forintos rekonstrukcióval megújított győri Petz Aladár Kórházba jött haza egy párizsi egyetemi kórházból. Kulmann doktor szerint hazánkban minden daganatellenes gyógyszer és célzott kezelés elérhető.

A fő gond az, hogy ugyanazzal a panasszal mi, magyarok később megyünk orvoshoz, mint például a franciák, így később is jut diagnózishoz a beteg. Úgy véli: engedni kell a fiatal orvosokat, hogy kimenjenek, majd értékes tapasztalatokkal gazdagodva hazatérjenek. Az onkológus azzal az egyezséggel szerződött Győrbe, hogy a fizetetlen szabadsága alatt évente egy hónapra visszatérhet Párizsba gyógyítani. A győri kórházigazgató hozzátette: kórházukból az elmúlt évtizedben félszáz orvos távozott és csak tizenhárman tértek haza.

AKIK RABSZOLGAKÉNT ROBOTOLNAK
Krimibe illő történeteket hallunk arról, hogy a nyelvtudás és szakma nélkül útnak indulók csúnyán pórul járhatnak. Rabszolgaként robotolhatnak vagy éppen egy bordélyházban találják magukat. Érdemes előre leellenőrizni a munkaadót és tartalékolni pénzt az útiköltségre – szól a figyelmeztetés.

Mégis sokan vaktában utaznak – nekik álljon itt két tanulságos eset. Jól fizető munka reményével csaltak Angliába elszegényedett magyarokat olyan közvetítők, akiket nemrég küldtek rács mögé. Éhbérért napi 20 órát dolgoztatták őket, s megesett, hogy negyvenen laktak egy kétszobás lakásban. A két magyar embercsempész az irataikat is elvette, így nem szökhettek meg.

Az ezereurós fizetéssel verbuvált henteseket is átverték egy német húsüzemben. Volt köztük, aki tömegszálláson élt, nyelvtudás híján azt sem tudta, hogy milyen szerződést írt alá, s csak nehezen tudott hazakeveredni.