Úgy tűnik: Európa visszavág!

(Előző cikkünk a pálmaolajról itt található.)

A kaucsukfa a pálmaolajhoz hasonlóan Délkelet-Ázsiában érzi magát igazán megfelelően. Pedig a növény onnan nagyon messze, Brazíliában őshonos.

Miután ipari hasznosítását megkezdték, a brazil kormány igyekezett a monopóliumát a lehető legtovább fenntartani. A tiltás ellenére 1880-ban sikerült a briteknek csaknem 70 ezer magot kicsempészni az országból, amiből alig több mint kétezer hajtott ki. A gyarmatokra szállított növénykékből csupán a Szingapúrba került 22 példány maradt életben, belőlük lettek a mai thaiföldi, malajziai és indonéz ültetvények elődjei. Természetes, hogy a britek is igyekeztek óvni frissen megszerzett monopóliumukat és gazdasági előnyt kovácsolni a nagyhatalmak közötti versenyben.

Mégis újabb és újabb ültetvények jelentek meg: az USA Libériában, Németország Kamerunban, Belgium Kongóban próbálkozott saját iparát ellátni nyersgumival. A világháború után a Szovjetunió – trópusi terület híján – a gumifa közeli rokonából, a gumipitypangból vonta ki a kaucsukot. Vegyi úton is előállítható gumi, csakhogy e módszer jóval költségesebb. Az elmúlt években bekövetkezett ijesztő árrobbanás arra késztette a kaucsukfa termését feldolgozó vállalatok vezetőit, hogy helyettesítő termékek után nézzenek. Habár az árak azóta némiképp mérséklődtek, a kilátások továbbra is bizonytalanok. De ne aggódjunk, van megoldás! Német kutatók már szabadalmaztatták is az új eljárást, s nemrég megépült az első kísérleti, környezetbarát abroncsokat készítő üzem. Hogy miből? A nálunk is ismert és az '50-es években leszerepelt gumipitypang nedvéből.

A német Continental cég ígéri, hogy az új anyagból készülő abroncsok minősége jobb lesz, mint a kaucsukfa nedvéből készülteké.

Ha ismét elszabadulnának a nyersgumiárak, a feldolgozóknak már nem kell széttárt karokkal állniuk. A kaucsukfa viszonylag lassú termőre fordulásával (6 év) szemben a gumipitypang révén a termelők már egy év leforgása alatt reagálhatnak a megváltozott kereslet-kínálati viszonyokra. Kevésbé kell izgulniuk az időjárás változékonysága miatt, s ami szintén nem elhanyagolható: a szállítási útvonalak jelentősen lerövidülnek. A terméshozam közötti eltérések is nagyjából kiegyenlítődnek.

Habár a kaucsukfa nedvének több mint 50%-a hasznosítható a gumiipar számára, míg a pitypang esetében ez 10% alatt van, az egy hektáron termesztett értékek mégis csaknem azonosak.

A lehetőségek nem csupán a németek figyelmét keltették fel, a világban számos helyen folynak kísérletek. Az Egyesült Államok, Japán és Kína mellett az EU több országa is végez kutatásokat, a cél az ipar számára legkedvezőbb adottságú pitypangfajta nemesítése. Múlt heti írásunkban a pálmaolaj okozta fenyegetésről írtunk – nos, úgy tűnik: a gumipitypanggal Európa visszavág!

Ha érdekli az árupiacok világa, keressen minket!

Szerzőnk, Veseta Nándor a Geopro munkatársa.