Házasoké a világ

Az éti csigák a házukat mészből építik. Igen ám, de a növények nem tartalmaznak sok meszet, ezért más forráshoz kell nyúlniuk. Ezt vagy a talajból veszik (már ha az meszes), vagy a téglaépületek, járdalapok mésztartalmát oldják ki és építik testük anyagává. Jövés-menésük során csíkot húznak, ami gyakran látható a betonjárdákon, kőburkolatú utakon. Ez a csík a csigák sajátos közlekedési módjának terméke: az állat a hosszúra nyújtott haslábával csúszik előre a saját váladékában (nyálában), így a lágy teste a durva felületen áthaladva sem sérül.

Noha a csigák mind hímnősek, szaporodásukhoz párosodniuk kell, hogy kölcsönösen megtermékenyíthessék egymást. A sikeres nász után a két (házas)fél útja elválik, majd két hét múlva külön-külön rakják le tojásaikat. A mintegy félcentis, 30-50 darab fehér, gömbölyű tojásból álló kollekció bölcsője a talajban ásott üreg. Ebből kelnek ki egy szűk hónap múltán az utódok, s mennek a szélrózsa minden irányába, megkezdve önálló életüket.

Kedvező időjárási viszonyok között (mint ez a mostani is) a tojásrakás többször is megismétlődhet. S minthogy természetes ellenségeik, a békák, egerek, madarak csak fanyalogva gyérítik őket, kedvező körülmények között veszedelmesen elszaporodhatnak. Ráadásul a törvény is védi az éti csigákat (eszmei értékük 2000 forint), így ha már nagyon elegünk van belőlük, csak egyet tehetünk: kíméletesen összeszedjük, elvisszük az erdőszélre, s ott elengedjük őket.