Kivételes a 'Jogi esetek' rovatban: a Pistorius-ügy ítéletét elemezzük

Talán önök is hallottak már a hazájában Gepárd névre átkeresztelt Oscar Pistoriusról, a kétszeresen amputált futóolimpikonról, aki eleve vesztes helyzetből – szárkapocscsontok nélkül született – került egy súlycsoportba a világ legjobbjaival. Majd egy hajnalban a lakásában négy lövéssel megölte modell barátnőjét, Reeva Steenkampet.

Ebből lett aztán minden idők egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó tárgyalássorozata. Miközben az ügyészség azt igyekezett bizonyítani, hogy a lövöldözésben nagy élvezetet lelő Pistorius összeveszett a barátnőjével, és ezért lelőtte, a futó azt mondta, hogy éjszaka felébredt, zajokat hallott, megijedt, azt hitte, betörő van a mellékhelyiségben, s az ajtón keresztül belőtt oda, abban a hitben, hogy a barátnője az ágyukban alszik.

A körülményes bizonyításról, a számtalan tanúról itt nincs helyünk beszámolni: elég az, hogy a bíróság úgy döntött, nem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani, hogy Pistorius és a barátnője tényleg rosszban voltak, sem azt, hogy a lövéseket veszekedés előzte volna meg. A tényállás – vagyis az eseményeknek az a változata, amit a bíróság valóságnak fogadott el – tehát az lett, hogy Pistorius felébredt, kiment a hálóból, majd zajt hallott a mellékhelyiségből és lőtt. Mindezt abban a hiszemben, hogy egy betörő van ott.

Már csak az volt kérdés, hogy akkor ez szándékos vagy gondatlan emberölés? A szándékosság egyik változata, az eshetőleges szándék akkor áll meg, ha az elkövető tettének következményeit előre látja és azokba belenyugszik. A gondatlanság súlyosabb változata, a hanyagság pedig akkor áll meg, ha az elkövető előre látja tette következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában.

A két változat között a maximálisan kiszabható börtönbüntetés tekintetében Dél-Afrikában kerek tíz év a különbség.

A bírónő végül a gondatlanság mellett döntött, ami biztosan mutatja, hogy a per másodfokon folytatódik, hiszen sokan gondolhatják úgy, hogy négy golyót küldeni egy igen kicsiny helyiségbe, ahol feltételezésünk szerint egy ember tartózkodik, azt jelenti: belenyugszunk abba, hogy az illető könnyen meg is halhat. Nem pedig azt, hogy könnyelműen bízunk ennek elmaradásában.