Mese a vén dunai obsitosról

Keskeny híd vezet az 1871-ben épített hadihajó fedélzetére – mégis, utólag tágas tánctérnek tűnik a hajó gyomrában rejtőző szűk kabinokhoz képest, ahová meredek fémlétra vezet le. Belépődíj nincs, csupán egy gyorsteszt: aki átfér a hajótestben lévő egyik vízzáró ajtó pontos másán, az mehet. A testesebb turistákon kívül a klausztrofóbiásoknak sem javallott a tartósabb folyami tartózkodás! Az egykor itt szolgáló matrózok (50 fő) a szűkös tér és a vasgyomor elviselhetetlen forrósága miatt gyakran inkább a fedélzeten aludtak. A legénység megpróbáltatásain talán némileg enyhített a napi félliternyi borfejadag – az én ütközeteimet a kiálló vasakkal munkavédelmi sisak tompítja. Sebaj, igazi legendán görnyedezem behúzott nyakkal, hiszen monitor típusú múzeumhajóból összesen kettő van a világon, a másik Chilében.

De kezdjük a legelején! A világ első monitor típusú hadihajóját, a névadó USS Monitort 1861-ben az Amerikai Egyesült Államokban építették John Ericsson svéd mérnök tervei alapján. Hogy mitől kuriózum egy monitor, azaz őrző, figyelő?

– Forradalmi találmányuk a hadtörténet első forgatható lövegtornya: ettől kezdve a hajónak nem kellett az oldalával az ellenség felé fordulnia, ha tüzelni akart. Ezenkívül erősen páncélozták, kizárólag vasból és acélból épült. Csak gőzgépek hajtották, a vitorlát teljesen elhagyták. A felépítmények nélküli, alacsony hajótest alig látszott ki a vízből, így kis célpontot jelentett – magyarázza dr. Margitay-Becht András. – Amikor a USS Monitor 1862 márciusában összecsapott a Konföderáció Virginia nevű páncélosával, egyik sem tudta elsüllyeszteni a másikat. Jókora meglepetést keltett, hogy a kicsiny, kétágyús monitor méltó ellenfele a jóval nagyobb, tízágyús hadihajónak. Nem kellett ennél nagyobb reklám! Az Osztrák–Magyar Monarchia mindjárt kettőt építtetett a monitorból: 1871-ben Angyalföldön bocsátották vízre a Leitha és a Maros „testvérmonitorokat”. A neveket a Duna vízgyűjtőrendszerének folyói közül választották; a dualizmus szellemében a Monarchia egyik monitora a Lajta német megfelelőjét, a Leitha, míg a másik a magyar Maros elnevezést kapta.

Csak a szerelmesek tudnak így beszélni választottjukról, ahogy a 72 éves fogorvos lelkesedik a Lajtáért! Nincs tévedés, Margitay-Becht András nem hadtudományokból doktorált – ő „csupán” megszállott műkedvelő, aki gyermekként megfertőződött az anyai nagypapája hajók iránti érdeklődésével. A „Lajta-kórság” akkor hatalmasodott el rajta, amikor olvasta a hírt, hogy Csonkaréti Károly, az osztrák–magyar haditengerészet kutató-szakírója 1981-ben megtalálta és azonosította a rangon alul szolgáló, vén dunai obsitost: mint elevátorhajót…

– Sajnálkozhatnánk emiatt, de a Lajta épp azért tudta túlélni elöregedett, majd összedarabolt hadihajótársait, mert munkagéppé alakították – közelít másképp Margitay-Becht András, aki ettől kezdve szabadidejében egyvégtében a monitor megmentéséért küzdött. Kutatott, utazott, tárgyalt, kérdezett, kért, és – ahogy ő fogalmaz – egyre jobban begolyózott. Cikkeket, majd könyvet is írt a „szerelméről”. Így könnyedén megválaszolja a kezdeti értetlenségemet: egyáltalán miért építtetett a Monarchia az 1870-es évek elején folyami hadihajót, mire készült?!

– Elsősorban a török uralom alól felszabadult, szervezkedni készülő Duna menti államok, továbbá az oroszok növekvő balkáni befolyásának ellensúlyozására. Egyszerűen a Dunán portyázva próbálták elejét venni például a szerbek mozgolódásának. Tudta, hogy a világon felépült hadihajók 90 százalékát sosem használták semmire? Elriasztás céljából készültek, aztán a kikötőben horgonyoztak, időnként felvonultak egyegy hadgyakorlaton, ám az ellenség ennyiből is pontosan tudta, hogy nem érdemes velük cicózni.

A Lajtának fantasztikus a „műtétrepertoárja”! – egy orvos már csak így fogalmaz, aztán sorolni kezdi, mennyi ütközetet és történelmi fordulatot tudhat maga mögött a Monarchia legrégebbi úszóképes folyami hadihajója. Az első harci bevetésén 1876-ban esett át Belgrádnál, majd 1878-ban szerepet kapott Bosznia-Hercegovina okkupációjában.

Az I. világháború harcaiban is tevékenyen részt vett – a Császári és Királyi Haditengerészet első magyar hősi halottja, Huj János matróz a Lajta fedélzetén esett el 1914. augusztus 12-én. A hajó legnagyobb veszteségét is ebben az évben szenvedte el: a Száván október 3-án szétlőtték a parancsnoki tornyát, működésképtelenné vált – éppen a testvérhajója sietett a segítségére és mentette meg az elsüllyedéstől. Kijavítva és tűzerejét megnövelve állt újra szolgálatba, immár vezérhajóként. 1918. április 10-én Óbudán leszerelték és kivonták a szolgálatból. Később a Tanácsköztársaság vezetői szorgalmazták a dunai flottilla megszervezését, ezért újra használhatóvá tették a monitort – a német helyett magyar nevet adtak neki, hivatalosan ettől kezdve emlegethetjük Leitha helyett Lajtaként.

Részt vett a harci bevetéseken, majd 1919. június 25-én a Lajta és személyzete fellázadt a Tanácsköztársaság brutalitása ellen, csatlakozott a világ egyik első antikommunista (mellesleg elég elfuserált) felkeléséhez, amelyet a hajótípusról neveztek el monitorlázadásnak.

A hajót a trianoni békeszerződés után lebontásra ítélték és elárverezték. A lecsupaszított hajótestet 1921-ben a Dunakotró és Gőzhajózási Vállalat vette meg, majd 1928-ban átépítette elevátorhajónak. József Lajos néven szolgált a II. világháborúig, majd az azt követő államosítások nyomán a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalatnál (FOKA) tűnt fel mint az FK–201-es munkagép. Segédkezett Sztálinváros (a mai Dunaújváros), a százhalombattai hőerőmű, a paksi atomerőmű, az óbudai lakótelep és a nagymarosi vízlépcső építésénél. Aztán a FOKA-t eladták, úgyhogy svájci tulajdonként bukkant fel a Lajta Csonkaréti Károly szakíró kutatásai során – és uralkodott el Margitay-Becht András életében.

– Évtizedeken át küzdöttünk a hajó megmentése, majd felújítása érdekében – meséli a Lajta tiszteletbeli kapitányának kinevezett amatőr hajózástörténész, a Császári és Királyi Duna-flottilla Hagyományőrző Egyesület megalapítója. – 1992-ben végre a Hadtörténeti Intézet és Múzeum kezelésébe került, védetté nyilvánították. Újabb harcok árán 2010-re újjászületett az 1887-es állapota szerint, az Európa Csoport (élén Sztankó Attilával) és Neszmély község közös, Zoltán Gőzös Alapítványa segítségével meg uniós pályázaton nyert támogatásból.

A neszmélyi hajóskanzenbe került, mégsem ez lett a végleges kikötője. A Lajta Monitor Múzeumhajó augusztus közepe óta a Parlament előtti Antall József rakpartnál látogatható: hétfő kivételével mindennap, 10 és 17 óra között, félóránként induló csoportokban, szakértő idegenvezetéssel. Margitay-Becht András elégedett. És hangsúlyozza: a Lajta ugyan jogilag a magyar állam tulajdona, mégis az ő szemében erkölcsileg az egykori Monarchia közös hagyatéka, rajtunk kívül a szlovákoké, az osztrákoké, a cseheké, a románoké, a szerbeké, a bosnyákoké…