Tejben-vajban (meg)fürödve

Csakhogy az amúgy is recsegő-ropogó európai gazdaságokra – különösen a közép-európaiakra – nehezedik az USA által szorgalmazott lépések terhe. Nem meglepő, hogy több kormányfő – köztük hazánk miniszterelnöke is – ellenzi az újabb lépéseket, miközben az országot ért gazdasági károkat is orvosolni kellene.

A szankciókra eddig érkezett orosz válaszok részeként ugyanis az EU-ból származó élelmiszerimport helyett más forrásból (Ázsia, illetve növekvő belföldi termelés) látják el magukat élelemmel.

A magyar agrártárca számítása szerint oroszországi élelmiszerexportunk egyharmada eshet ki az orosz embargó eredményeképpen, ami 80 millió eurót jelent. A legjobban a tejtermelők, illetve a zöldség- és gyümölcstermesztők szenvedik meg a jelenlegi nehéz időket. Nincs ez másként az unió többi országában sem, így a gond halmozottan érzékelhető.

Az óriási túlkínálat miatt gyakorlatilag összeomlottak a tej és a tejtermékek árai. A gyorsan romló árut nehéz más régiókban értékesíteni: egyrészt a szállítási költségek miatt nagyobb távolságban már nem versenyképes az európai termék, másrészt a bejáratott értékesítési csatornák helyett hetek alatt nem lehet újakat találni. Ideiglenes megoldásként megnőtt a jobban tartósítható tejtermékek – ilyen a tejpor, illetve a vaj – gyártása. Persze ezek után a vaj ára is zuhanásnak indult.

Néhány számmal szemléltetjük az EU súlyát a világ tejtermelésében. Jelenleg az unió messze a világ legnagyobb tejtermelője, 22%-kal részesedik a világ tejiparából. Csaknem kétszer annyi tejet és tejterméket állítunk elő, mint az USA, és másfélszer annyit, mint India. A sorban utánuk következő Kína, Pakisztán és Oroszország súlya pedig országonként csupán 5-6%-ot tesz ki. Ezt a hatalmasra duzzadt termelői kapacitást egyik napról a másikra leépíteni lehetetlen, és súlyos anyagi, illetve társadalmi károkkal járna. Miközben az európai gazdák – nem jó dolgukban – „tejbenvajban” fürdenek, addig az amerikai társaik alig éreznek meg valamit az itteni problémákból.

A zöldség és gyümölcs termesztésével foglalkozó magyar gazdák helyzete is hasonló. Jelenleg már az sem okoz örömet, hogy az idei év Európa-szerte különösen kegyes volt az ágazat számára. A stagnáló fogyasztás miatt a jó termést már eleve nehezebb értékesíteni, s a mostani helyzetben pedig csak az EU piaci beavatkozásában, esetleges exporttámogatásában bízhatnak.

A több évtizedes európai kereskedelmi kapcsolatok szövevényes hálójában egy kisebb szellő is képes kilengéseket elindítani – viszont a mostani politikai vihar minden érintett félnek súlyos károkat okoz. Az egymásra utaltság kölcsönös: ha a gazdaságok komparatív előnyei nem érvényesülhetnek, az az érintett szereplőket versenyképtelenné teszi a kínálkozó lehetőségekre gyorsan lecsapó ázsiai és amerikai cégekkel szemben. Csak reménykedni tudunk abban, hogy a válságból egyformán kivezető utat kereső felek ezt minél hamarabb belátva, egymás érdekeinek megértésére törekedve, tartós politikai megoldást találnak. Ez szépen hangzik, viszont annál nehezebben kivitelezhető.

Így hát Oliver Cromwell híres mondása nyomán: bízzunk Istenben és tartsuk megtöltve a gáztárolókat!

Szerzőnk, Veseta Nándor a Geopro munkatársa.