Titánok rajzolódnak ki az impozáns méretű darabokból

Méretei valóban impozánsak lehettek: a számítások szerint többelefántnyi súlya volt, s a kifejlett példányok első lábai legalább két méterre nőttek. Ma már az őslénytan is a számítógépes képalkotást használja: a meglévő csontok képét komputerre viszik, a gép pedig a meglévő részekből – még ha csak az állat fele is maradt meg a földben – képes kiszámolni az ősi (vagy bármilyen) élőlény méreteit és alakját. S mivel pedig a most „kiszámolt állat” nem egyezik semmiféle, korábban felszínre került dinóval, a tudósok kikövetkeztették: csakis egy eddig ismeretlen fajról lehet szó. Nem csoda, hogy nem maradt meg kiváló állapotban: a csontok százmillió éve feküdtek a földbe temetve.

De bármekkora is volt a Rukwatitan bisepultus, a két héttel ezelőtt Argentínában, a dél-amerikai dinóparadicsomban felfedezett „unokatestvére” még nála is nagyobbra nőtt.

A Dreadnoughtus nevet kapott dinoszaurusz mintegy hatvan tonnát nyomott. Itt kevésbé kellett igénybe venni a számítógép formázótudását, mivel az ősgyík fosszíliái kiváló állapotban őrződtek meg – a titanoszauruszok családjához tartozó állatok maradványai közül talán világszerte ez az egyik legépebb lelet.

Dél-Amerikában eddig több mint harminc titanoszaurusz-csontvázat fedeztek fel, míg Afrikában csak négyet. Behozhatatlannak tűnő előny – de az őslénytan nem verseny, minden egyes felfedezés győzelem a tudomány számára. Különben is, olyan régi dolgok ezek…