A magyar csodafegyver az EU-orosz konfliktusban: Egyen egy almával többet!

– Borús képet festett az emberiség helyzetéről Ferenc pápa. Arról beszélt, hogy a harmadik világháború, ha szórványokban is, de már elkezdődött. Ennyire vészjósló a helyzet?

– Ferenc pápa szavait úgy pontosítanám, hogy őrült tempóban rohanunk a harmadik világháború felé. Gyakorlatilag a második világégés vége, 1945. szeptember 2. óta még egyetlen békés nap nem volt ezen a földön. És nem is lesz! Naponta átlagosan húsz háború dúl szerte a világban, döntő részük egy-egy országon belül. És erre épp a pápának kell figyelmeztetnie a világot?! Ferenc pápa egyébként rendkívüli erkölcsi hatással rendelkezik. Hogy a katolikus főpapok megítélése mennyit változott a XX. században, jól kifejezi egy történet. Annak idején Churchill figyelmeztette Sztálint, hogy az akkori pápa, XII. Piusz nehezményezi a vallásszabadság sérelmére hozott intézkedéseit. Mire a diktátor pökhendi válasza az volt: „Ó, a pápa? És neki hány hadosztálya van?”

– A frontvonalak eltűnőben vannak, öntevékeny terroristák ragadnak fegyvert világszerte. A hadüzenetnek végleg bealkonyult?

– Pontosan lehet látni, milyen erővonalak húzódnak a világban. A hidegháború korában a világot alapvetően a kapitalizmus és a szocializmus szembenállása határozta meg. Ez utóbbi szétesésével, valamint Kína, Oroszország és az USA megerősödésével új hatalmi háromszög formálódott. Az Egyesült Államok hírszerzésben, hadiiparban, high-techben a csúcson van, és mindent meg is tesz annak érdekében, hogy ezt az előnyét megtartsa. Az oroszok számára ma az jelent kihívást, hogyan alakul a fő bevételi forrásának számító kőolaj és földgáz ára. Kína előretörése pedig megállíthatatlan: bruttó nemzeti össztermékben – Japánt lehagyva – már a második.

– A legijesztőbb háború mégsem a nagyhatalmak között, hanem a Közel-Keleten zajlik. Európai ember számára követhetetlen, ami az Iszlám Államban történik.

– A Közel-Keleten iszonyúan összetett és érdekes a helyzet. Az Iszlám Állam (IS az angol rövidítése – a szerk.) kapcsán a síita–szunnita ellentét a meghatározó, amihez hozzájárult az is, hogy a síita többséget képviselő előző iraki elnök két cikluson keresztül csak a síitáknak kedvezett. Létrejöttében azonban komoly szerepet játszott az Egyesült Államok Irak ellen vívott háborúja is, ahol Afganisztánhoz, Líbiához hasonlóan nem aratott győzelmet, viszont káoszt hagyott maga után. A jelenlegi, 31 ezer fős hadsereggel rendelkező Iszlám Állam – az al-Kaida utódszervezete – egy szélsőséges szunnita terrorszervezet, amely elsősorban Szaddám Huszein egykori diktátor tisztikarából áll. Az amerikaiak Irak 2003-as elfoglalásakor bejelentették, hogy havi fizetést adnak a tiszteknek. Nem is volt ellenállás! Az al-kaidás terror akkor kezdődött, amikor Washington úgy döntött, nem pénzeli tovább a tisztikart. Amikor az amerikaiak elkezdték az IS elleni harcot, alapvető feladatnak tekintették térségbeli szövetségeseik meggyőzését. Arról a szaúdi és katari vezetésről van szó, amely a terrorszervezetet elejétől fogva pénzzel támogatta. A szunnita szaúdi vezetés számára ugyanis a fő ellenség a síita Maliki elnök volt, és nem az IS.

– Az IS másik bázisa Szíria, ahol az a meghökkentő helyzet alakult ki, hogy az Egyesült Államok, helyi „felkérésre”, többek között öt arab állammal kiegészülve bombázza a csoportot. Ki lő kit?

– Fontos tudni, hogy Szíriában található a terrorista erők kétharmada. Az amerikaiak egy nemzetközi koalíció élén egyrészt meg akarják semmisíteni az IS-t, másrészt természetesen el akarják érni, hogy megbukjon a jelenlegi elnök, Bassár el-Aszad, és átvegyék a hatalmat a demokratikus erők. Ennek egy szépséghibája van: nincsenek demokratikus erők. Az egykor demokratikusnak vélt koalíció vezetőinek zöme mára egytől egyig az IS élén áll. A bombázás „kiváló” gondolat, ám a történelemben eddig légi háborúval soha senki nem nyert csatát, ehhez kellenek szárazföldi erők is. Igen ám, de az iraki hadsereg működésképtelen, ahová bevetik, onnan elfut! Nem elég, hogy elfut, cserébe otthagyja a legmodernebb amerikai fegyvereket. A kurdokat elkezdték felfegyverezni a nyugatiak – ez jó ötlet, mert jól harcolnak, csakhogy a következő lépésben ők önálló államot akarnak majd, ami átrajzolja az egész Közel- és Közép-Kelet térképét, és ez beláthatatlan következményekkel járna.

– Ha jól értem, e térség problémáira egyhamar nem lesz megoldás?

– Ez így van.

– Addig is van mit megfejteni Oroszország és Ukrajna konfliktusában. Moszkvának elég a Krím elfoglalása, vagy tovább fog terjeszkedik?

– A háborús helyzeteket sohasem könnyű megérteni. Az orosz elnök célja, hogy Ukrajnát visszavigye Oroszország érdekszférájába, középtávon meghiúsult. A válaszom mégis egyértelmű: nem lesz további területszerzés! Megítélésem szerint az oroszok a Krímről nem fognak lemondani, Donyecket, Luhanszkot pedig nem hagyják elveszni. Tovább terjeszkedni viszont jelenleg nincs értelme, mivel az ukránok nagyon ellenségesek az oroszokkal szemben. Újabb területeket akkor foglalnak el, ha kő kövön nem marad, és hidegháború lesz. Az oroszoknak egyébként kiváló centrális vezetésük van, Vlagyimir Putyin pillanat alatt tud dönteni – amíg viszont a NATO-n keresztülfut valami, addigra véget ér a háború!

– A jelentős orosz kisebbséggel rendelkező Baltikumot veszélyezteti Oroszország?

– Ha az oroszok belépnének a NATO területének számító Baltikumba, az automatikusan háborút jelentene. Ezt egyelőre egyik fél sem akarja. A három balti állam számára a NATO-tagság fontosabb, mint az EU-tagság. Lettországban, Észtországban és Litvániában átlagosan a lakosság 33 százaléka orosz kisebbség, akik több mint húsz év után még mindig nem kaptak állampolgárságot. Ez Moszkvának olyan lehetőség, amivel egy válságban nyilvánvalóan élni fog.

– Lehet-e hatni Oroszországra pusztán gazdasági megszorításokkal?

– A történelem azt mutatja, sikeres embargó nem létezik, azt kijátsszák. Az első két megszorítás – személyek és cégek kitiltása – formális volt. A harmadik csomagra, amely négy csúcsterületre hozott konkrét korlátozó intézkedéseket, az oroszok azonnal megtették a válaszlépéseket. Oroszországgal jelenleg Európa semmit nem tud csinálni. Mit mondunk mi, magyarok? Mindenki egyen egy szem almával többet! Óriási ötlet! És akkor megszűnik az almaprobléma? Jelenleg ott tartunk, hogy Svájcon, Szerbián, Belorusszián keresztül az embargót Moszkva ki tudja játszani. Ez csupán megdrágítja a dolgokat. Saját magunkat manővereztük rendkívül nehéz helyzetbe, ugyanakkor Oroszország számára a dél-amerikai és a kínai piac új lehetőségeket teremt.

– Ezek után, ami a saját biztonságunkat illeti, van okunk félni?

– Leegyszerűsítve nincs, azaz mégis! Ukrajnával kapcsolatban az a cél, hogy békés, politikai megoldás szülessen, mert a szomszédunk, ahol jelentős a magyar kisebbség száma. Tudomásunk szerint az Iszlám Államhoz magyarok nem csatlakoztak, nálunk kevés muzulmán él, ők pedig közvetlen veszélyt nem jelentenek.

– Lát esélyt arra, hogy a világ hadurai letegyék valaha a fegyvereket? Vagy mi is olyanok vagyunk, mint a közeli csimpánz rokonok: genetikusan igényünk a szervezett gyilkolás?

– Szörnyen hangzik, de az emberbe kódolva van a háború. Arra nem látok esélyt, hogy béke legyen, arra viszont igen, hogy ne legyen világháború. Willy Brandt annak idején azt mondta, hogy aki először lő, az másodikként hal meg. Ez óriási igazság! Rohanunk egy harmadik világháború felé, amit, ha bekövetkezik, már nem fogunk túlélni. Évtizedekkel ezelőtt – amikor a mai technika még sehol sem volt – kiszámolták, hogy a következő világháború első napján Európa 90 százaléka semmisülne meg, a túlélés csak a skandináv térségben lehetséges. De nem csak a háborúk jelentenek ma biztonságpolitikai problémát, gondoljunk az Ebola-járványra. Soha nem volt még ilyen fontos az, hogy ki hova születik: az ember egész életét meghatározza. Ha valaki középszerű az USA-ban, megél. Ha Fekete-Afrikában az, akkor éhen hal.