Marci novemberre felépül - Riport

Amint belépünk a klinika 1883-ban épült, patinás falai közé, medikusok jönnek szembe. Lelkesen vitatják, mit tanultak az előző órán. Remélhetőleg minél többen egy hiányszakma művelői, gyermekgyógyászok lesznek, és bízunk benne, hogy itthon… Sok leendő orvos álma, hogy egyetemi klinikán dolgozzon – de az elvándorlás itt is probléma, tudjuk meg. A rezidensek fizetését az ösztöndíjprogram elfogadhatóvá tette, bérük egy egyetemi adjunktuséval vetekszik. Ám szakvizsgával a zsebében, az ösztöndíj megszűntével szinte kevesebbet keres a fiatal orvos, mint korábban. Ez pedig arra serkenti őt, hogy külföldön keresse a megélhetést. Így már képzett szakembert veszít el az ország.

„A múlt ismerete nélkül nem lehet jövőt építeni” – idézi Széchenyi István gondolatát az SE I. Számú Gyermekgyógyászati Klinika igazgatója, dr. Szabó Attila egyetemi tanár. Joggal hivatkoznak itt a legnagyobb magyarra, mivel Széchenyi gróf és felesége, Crescencia grófné volt az első látogatója az intézetnek, amely kezdetben e nevet viselte: „Pesti orthopaedi Privát-Intézet a Mirígykór s Elgörbülések gyógyítására, az emberi testen s tagokon.” Egy évvel később (1838-ban) a nagy pesti árvíz mindent elpusztított. A gyermekgyógyász Schöpf-Merei Ágostnak újszerű gondolata támadt: általános gyermekkórházat kellene létrehozni. A pesti Ötpacsirta utcában, tíz bérelt szobában rendezték be a kórtermeket, ez volt akkoriban a világ negyedik, csak gyermekeket gyógyító intézete.

Lehetőséget adtak arra, hogy a betegek édesanyjukkal együtt feküdjenek be (lám, nincs új a nap alatt!). Európa egyik vezető gyermekkórházává ifjabb Bókay János hosszú igazgatósága idején vált az intézet; ma is sokan Bókay-klinikaként emlegetik.

– A gyermekgyógyászat fiatal területe az orvoslásnak – magyarázza dr. Szabó Attila. – Hajdan óriási volt a csecsemők és kisgyermekek halandósága. Ebbe az emberek beletörődtek, mondván: Isten adta, Isten elvette. Úgy gondolták, a gyerek nem más, mint kis felnőtt. Kétszáz éve kezdték tudatosítani, hogy teljesen más élettani, kórtani folyamatok zajlanak egy fejlődő szervezetben. Világossá vált aztán az is, hogy más egy újszülött, egy csecsemő, hogy a serdülőről ne is beszéljünk. Mára szinte a magzatnak is lehet „külön orvosa”. Már magzati korban felismernek egyes betegségeket, és az a cél, hogy felkészülten várjuk az újszülöttet, mivel előre tudjuk, milyen problémákkal jön világra.

„Nyílik a Bókay” – idén ezt a programot hirdette meg a klinika, hidat építve a történelmi hagyományok és a jelen közt. De miért jó, ha kinyílik egy kórház kapuja?

– Mi, felnőttek sokszor elbeszélünk a beteg gyerek feje fölött, holott róla van szó. Fontos, hogy tudja, mi vár rá egy vizsgálat alkalmával. Nekünk, felnőtteknek egyszerűnek tűnik például egy vérvétel – egy gyermeket azonban bizonytalansággal tölthet el, hogy mi lesz, ha bemegy az ajtó mögé, ahol egy fehér köpenyes doktor bácsi vagy néni egy tűvel várja. Ezért szerveztük tavasszal az első nyílt napot. A családok megnézhették, hogyan működik a röntgenkészülék, hogy néz ki egy műtő. Bepillanthattak az életünkbe, hogy tudják, mi vár rájuk, ha mégis idekerülnek. Ami orvosi szemmel hétköznapi, „banális” probléma, az a legnagyobb gondot jelenti egy család számára.

A klinika igazgatója maga is csecsemő- és gyermekgyógyász, szűkebb területe a nefrológia, a vesegyógyászat. Itt készítik fel a gyerekeket a veseátültetésre. Évente körülbelül egytucatnyian szorulnak transzplantációra. A műtét után – a máj- és tüdőtranszplantáltakkal együtt – mintegy kétszáz beteget gondoznak. Igen, a klinikára a legsúlyosabb esetek kerülnek...

– A mi szakmánkban igen sok a sikerélmény – vallja mégis dr. Szabó Attila. – Igaz, ha egy szenvedő gyermeken nem tudunk segíteni, az sokkal jobban megrázza az embert...

XXX

„Marci novemberre teljesen felépül és egészséges lesz!” – ezt a feliratot olvasom a négyhetes kisfiú ágya fölött. A csecsemő kéthetesen kapott agyvérzést. Az édesanya külön szobában lehet a babával, aki éppen békésen alszik a kiságyban. Itt vannak a nagyszülők is, bizakodnak, bátorítják a fiatal párt. Bár legszívesebben csendben maradnék, a kézenfekvő mondattal próbálkozom:

– Mit jelent az anyuka számára, hogy itt, kórházi körülmények közt is 24 órán át a kisfia közelében lehet?

A választ nem szavakban kapom. A fiatalasszony, Éva arcán megállíthatatlanul, patakokban folyik a könny...

XXX

Minden újszülött sarkából vesznek néhány csepp vért, nagyjából 72 órás korában, miután anyatejet kapott – ezt minden szülő tudja. De hová kerül a PKU-szűrőlap, ahova a vért cseppentik? A Bókay-klinikára naponta 200–300 ilyen szűrőpapír érkezik az ország több részéből, s a vérből 26 féle anyagcsere-betegséget tudnak kimutatni 2007 óta.

– Miután egy újszülöttet kiszűrtünk, órákon belül értesítjük a szülőket. Ha beigazolódik a gyanú, azonnal felfüggesztjük az anyatejes táplálást. Régen, míg nem tudtuk kimutatni és kezelni e betegségeket, sokan meghaltak vagy elbutulva éltek. A galaktozémia nevű szénhidrát-anyagcserezavarban szenvedők negyedét már újszülött korában elvesztettük – mondja dr. Balogh Lídia egyetemi docens.

A gyermekgyógyásztól azt is megtudjuk, hogy e betegségek hírére sokszor kétségbeesetten reagál a család. Megesik, a nagyszülők nehezen fogadják el, hogy az unokájuknak élethosszig diétáznia kell. A galaktozémiások például nem ihatnak tejet, de a csokoládé és a muskotályos szőlő is tiltólistás. Kívülállóként nehéz megérteni, hogy miért pont ezek a veszélyesek. Azt is nehéz elképzelni, hogy a gyorséttermi sült krumpliban is „megbújhat” tejpor. Az „anyagcserecsapat” – amelynek tagja a pszichológus és több dietetikus is – több száz beteget gondoz. A családoknak, szülőknek, nagymamáknak külön főzőstúdiót indítottak.

– Tegnap délután kaptam a telefont, hogy nem stimmel Bogi eredménye – meséli a 6 napos kislány édesanyja, Bajuszné Bede-Molnár Mónika. – Gyorsan megnéztem az interneten, hogy mi lehet a baj. Egész éjjel alig hunytam le a szemem, attól tartottam, többet nem kaphat anyatejet a kicsi...

Az inkubátor mellett állunk, nézzük az egyenletesen lélegző, ám a kezelőorvos szerint erősen besárgult kislányt. Alig egy órája, hogy fellélegezhetett a kismama, ugyanis kiderült, Boginak még sincs anyagcserebetegsége. Most csak azért maradnak, hogy a sárgasága elmúljon.

XXX

Rajzfilmet néznek a betegek a gyermekpulmonológia egyik háromágyas kórtermében. A súlyos tüdőgyulladással, a kiszáradás határán bekerült dabasi kislány, Annabella most bágyadtan figyeli a műsort, nemrég lázas lehetett. Hirtelen felélénkül, és megböki az ágya melletti széken ülő édesanyját. Éppen annak a játék madárnak a reklámja villant fel a képernyőn, amelyet jutalmul ígértek neki azért, mert szépen tűrte az injekciókat. Betegség ide vagy oda, az ötéves nem felejti el emlékeztetni anyut.

– Ahogy beköszönt az ősz, szaporodnak a súlyos tüdőgyulladásos esetek, amiknek a kezelését a kisebb gyermekosztályokon nem vállalják, ez megszokott – mondja dr. Kovács Lajos gyermekpulmonológus, egyetemi tanársegéd. – Soprontól Miskolcig mindenhonnan érkeznek hozzánk gyerekek, idült tüdőbetegséggel, súlyos asztmával. Még a Nyírség legtávolabbi csücskéből is eljutnak ide, többek közt azért, mert kiváló a sebészeti hátterünk. Az újszülötteket is mi fogadjuk az egész országból. Az egyelőre Bécsben végzett tüdőtranszplantációra is itt készítjük fel a betegeket. Régi álom, hogy hazahozhassuk a tüdőátültetést, amit odakinn is részben magyar sebészek végeznek. De a gyermekek esetében ezt nem szabad elsietni...

Húsz esztendő alatt megduplázódott az asztmatikus panaszokkal küzdők száma. Ezt csak a környezeti ártalmak, például a légszennyezés rovására írhatjuk. Rossz hír, hogy ennek hajlamát az utódaiknak is továbbadják az asztmás betegek – magyarázza a tüdőgyógyász. Azt tanácsolja a szülőknek, ha gyermekük a szokásosnál többet köhög, fullad, ha nehézlégzés kínozza, föltétlenül vegyék komolyan az elhúzódó tüneteket, és keressenek szakorvost. Ha tényleg asztmáról van szó, hosszas kezelésre lesz szükség. Arról nem beszélve, hogy ha a gyerek egész éjjel fullad és köhög, az egész család lemondhat a pihenésről.

A tüdőgyógyász úgy gondolja: nem lehet véletlen a panaszok szaporodása. Nem létezik, hogy a sok „műétel” és az a rohanó tempó, amelyben élünk, ne válna a kárunkra...

XXX

Ma az egészségügyben sok szociális gond csapódik le. Akad olyan – például súlyos felszívódászavarral küzdő – gyermek, aki akár éveket tölt el a klinikán, mert otthon a család nem tud számára megfelelő körülményeket biztosítani, és más befogadó intézményt sem találnak. A hasűri dialízisre szorulók ugyancsak itt ragadhatnak hónapokra.

A Bókay-klinikán szeretnék megvalósítani a sürgősségi egynapos gyermekgyógyászati ellátást. Akad ugyanis, aki gyors diagnózis után helyben ellátható. A hányással, hasmenéssel érkező, kiszáradással veszélyeztetett gyermek panasza pedig ma már többségében 24 óra alatt rendezhető.

XXXX

Vannak szülők, akik hősies küzdelmet folytatnak azért, hogy beteg gyermekükről maguk gondoskodjanak. Akárcsak a jászberényi Ricsi szülei. A kisfiú a második a világon, aki élő donortól, az édesanyjától kapott csontvelőt, majd tüdőt. Az édesanya, Ágnes hosszú évek óta csak csekély ápolási díjat kap. Az édesapa, Zoltán pedig nemcsak a családját tartja el, de azt is maga oldotta meg, hogy a kisfiút otthon steril szoba várja. Amikor a bécsi klinikán a tüdőtranszplantációt végezték, az egyik épületben a fiát műtötték, a másikban a feleségét. Zoltán tartotta a kapcsolatot kettőjük közt.

– Olyan dolgok történtek velünk, gyér a fantáziám, hogy ilyesmit kitalálhatnék – mondja a férfi. Most azért lehetnek együtt, így hárman, mert ő délután felutazott Jászberényből.

Ricsi a számítógép billentyűjét nyomkodja a kórteremben. Úgy szörföl a világhálón, mint egy felnőtt.

Számára szinte csak ez az ablak nyílt a világra, mivel magántanulóként végzi a harmadik osztályt. Éveket töltött már kórházban, három hosszú esztendőn át oxigénpalackra szorult. A karja olyan vékony, hogy szinte átlátni rajta. Az édesanyja aggódik, hogy nem gyarapszik. Ricsi most fagyira éhezik. Ágnes rögvest készülődik, fagylaltot kell szerezni, a föld alól is...

Néha, amikor sok a szenvedés és fogy a türelem, a kétesztendős kora óta veleszületett immungyengeséggelbetegeskedő kisfiú ennyit mond a szüleinek:

– Ezt nem ti élitek át. Ezt csak én érzem.