Megszállták Alaszkát

A tömeggyülekezetet először szeptember 27-én figyelték meg a levegőből. Négy nappal korábban a számukat még mindössze másfél ezerre tették.

A rozmárok Point Lay közelében, egy 1,6 kilométeres partszakaszon zsúfolódtak össze. A szakértők attól tartanak: ha pánik tör ki közöttük, a csaknem egytonnás állatok agyonnyomhatják egymást. Az amerikai vadvédelmi szolgálat menekülési útvonalak kialakításán fáradozik, hogy a rozmárok elkerüljék az esetleges katasztrófát.

A szakemberek szerint a Point Lay közelében, Anchorage-től 1130 kilométerre északra megfigyelt jelenség oka a klímaváltozás. A melegebb időjárás miatt ugyanis az Északi-sarkvidék jege nyaranta a korábbiaknál nagyobb mértékben húzódik vissza, ezért jégtáblák hiányában az állatok a szárazföldön tanyáznak. A rozmárok tökéletes úszók, s időnként több száz métert merülnek a tenger fenekéig, hogy táplálkozzanak. A jégtakarón vagy a jégtáblákon hozzák világra az utódaikat, ott szoptatják és dajkálják őket, így menekülnek meg a ragadozóktól. Ha viszont túl kevés vagy teljesen eltűnik a jég, a szárazföldre kényszerülnek.

Bár a hasonló jelenség szokatlannak számít, azért a múltban legkevesebb kétszer, 2007-ben és 2009-ben is előfordult – akkor is a korábban alig tapasztalt léptékben húzódott vissza a jégtakaró. A most összegyűlt rozmárok egy ideig még maradhatnak a parton, mert – a biológusok becslése szerint – elegendő táplálékot találhatnak maguknak.