Mélyhűtve - Horváth Dorka a Putyin-ultimátumról

Moszkva ura egészen pontosan választási lehetőséget kínált: vagy együttműködnek a nyugati hatalmak a feltörekvő országokkal, az eddiginél egyenlőbb feltételekkel, vagy felkészülhetnek arra, hogy a világ politikai és gazdasági rendje a mostaninál sokkal bizonytalanabbá válhat. Tehát a jelenleg is uralkodó káosz egyre súlyosbodhat. Azt nem tudhatjuk, hogy együttműködésen mit ért, de az bizonyos, hogy a közelmúlt eseményei alapján nem sok jóban reménykedhetünk.

Ukrajna minden szempontból a legjobb példa Moszkva és a Nyugat közötti ellentmondások szemléltetésére és megértésére. Az amerikai álláspont szerint Oroszország rúgta fel a hidegháború utáni rendet a Krím bekebelezésével, és azzal, hogy hol burkoltan, hol teljesen nyíltan belefolyt a délkelet-ukrajnai polgárháborúba. Oroszország viszont kényszerhelyzetről beszél, mivel a februári kijevi puccsot végrehajtó politikai erők az USA támogatását élvezték. Ez a feloldhatatlannak látszó konfliktus nem kecsegtet konstruktív jellegű párbeszéddel, ám furcsa mód Putyin most mégis ezt ajánlja. Szerinte a logikus lépés a kaotikus helyzet rendezésére a nemzetek és társadalmak együttműködése lenne. Ezt minden magyar olvasó némi félelemmel a szívében olvashatja, ha arra gondolunk, hogy ahol a beszéd elhangzott, ott 70 évvel ezelőtt is hasonló megoldást vizionáltak. Putyin azonban külön kiemeli, hogy teljesen alaptalanok a vádak, miszerint újra akarná alakítani a Szovjetuniót. Csak éppen segíteni fog orosz ajkú barátainak, ha szükséges lesz.

Nem tudom, miben reménykedhetünk. A Fehér Ház legutóbb egy szinten emlegette Oroszországot a tömeggyilkos Iszlám Állam terrorszervezettel és a nem kevésbé pusztító Ebola-járvánnyal, ezek után nehéz elképzelni, ahogy Obama és Putyin szépen nyugodtan, tele ötletekkel egy új közös világrend megalkotásán elmélkedik. Az bizonyos, hogy az orosz–amerikai kapcsolatok 30 éves mélypontra kerültek.