Nagyon jó film, nagy siker és kultuszfilm - ritka egybeesés

Sokszor elgondolkodtam már azon, vajon kik a valóságshow-k nézői. Persze, az első Való Világot és a Big Brothert én is néztem, hiszen kíváncsi voltam, mi is az. Elég is lett annyi belőlük, pedig a maiakhoz képest ezek még ártatlan kis játékok voltak. A maiakban már a nyílt színen folyik a szex, többszörös párcserével. Régen azt mondták a trágár emberre, hogy úgy beszél, mint egy kocsis. Minden kocsis szemlesütve pirulna, ha hallaná ezeket a lányokat. A fiúkat is, persze. De még ennél is rosszabb, hogy a játék hónapjai alatt egyetlen értelmes mondat nem hangzik el a szájukból – isznak, dohányoznak, punnyadnak egész nap. Nagyon rossz üzenet: élj így, nem kell dolgozni, fölösleges tanulni, sündörögj valahogy a média közelében, hátha észrevesznek…

A valóságshow-k készítői pedig éjt nappallá téve törik a fejüket, hogyan lehetne a nézői érdeklődést (és SMS-ezést) még jobban felcsigázni.

A fent említett amerikai film ennek egyik lehetséges útját mutatja be. Valamikor a jövőben az Egyesült Államok nincs többé, a területet 12 körzetre bontották, ezekben szinte vegetálva, primitív körülmények közt élnek az emberek. A kevés kiváltságos birtokolja a fejlett technikát és a mindenható médiát. A kenyeret és cirkuszt! ősi elve szerint minden évben hatalmas, hetekig tartó valóságshow-t rendeznek, melyet óriáskivetítőkön követhet percről percre a lakosság. Ilyenkor minden körzetből kisorsolnak egy fiút és egy lányt, s ennek a 24 tini gyereknek kell megküzdenie egymással úgy, hogy a végén csak egy maradhat életben. Ha a családok feje felett éppen elzúg a halál keselyűje, akkor fellélegeznek, egy évre nyugtuk lesz, s máris szurkolhatnak a versenyzőknek. A 12-es körzetben a 16 éves Katniss önként jelentkezik kisorsolt kishúga helyett, aki egész biztosan nem élné túl a viadalt. Az izmos, kiváló vadász, bátor és magabiztos lány talán…

S elkezdődik a viadal, remek látványvilággal, sok izgalommal, és – dicsérendően – nem túl véres jelenetekkel. De aztán lassan kiderül, hogy szó sincs tiszta versenyről: a média birtokosai, a show szerkesztői úgy manipulálnak, ahogy a nézettség és a nézők rokonszenve hajlik. Mélységes cinizmusukban semmi sem drága nekik, egyetlen cél a feszültség fokozása. Kénytelen vagyok arra gondolni, hogy mindez nem is olyan túlzás. Ma még éppenséggel nem kell gyermekeket ölni a valóságshow-ban, de gonoszkodni, gúnyolni, alázni a gyengébbet, mindent szexualizálni, ostoba és káros nézeteket hangoztatni – mindezt lehet, sőt egyenesen kívánatos.

Ez a film azt sugallja a megcélzott fiatal nézőközönségnek, hogy mindebbe nem szabad beletörődni. Hogy érték a szolidaritás, a gyengédség, a hűség, az igazság keresése, a testvériség, a bizalom a barátságban és szerelemben. Hogy van remény. Mindez a tinik nyelvén – az eredmény pedig világsiker. (És persze a várható folytatások.) Most, hogy hivatalból azt kell majd néznem, amint a celebek heteken át bogarakat esznek, egymást nyaggatják és a sárban fetrengenek, erre a filmre fogok gondolni, hogy valahogy kibírjam.