Promenád a jövőbe

– Furdal a kíváncsiság: miért kellett egy elméleti matematikusnak cukrászvégzettség?!

– Határozottan matematikusnak indultam: az ELTE-n szereztem diplomát, majd doktoráltam, aztán kandidátusi fokozatot szereztem, sokáig az Építéstudományi Intézetben dolgoztam. De már a hatvanas években, egyetemista koromtól besegítettem a kisiparos édesapámnak, eleinte a szuterénbeli műhelyében gyártott cukorkákat szállítottam ki a boltokba egy Moszkvics 407-essel. Amikor az édesapám meghalt, döntenem kellett a családi vállalkozás sorsáról – én a nyalóka- és cukorkagyártást választottam a matematikuspálya helyett. Ezt azonban szakvizsgához kötötték, úgyhogy beiratkoztam egy cukrásziskolába. Bevallom, nehezen ment: az oktatók nem értették, mit keres ott egy doktor, valami titkos összeesküvést sejtettek, én pedig nehezen viseltem a helyi viszonyokat, sokat kérdeztem és kritizáltam.

– Az élet igazolta, hogy a cukorkákhoz is ért!

– Nincs ebben ördöngösség, „csupán” a matematikai szemléletmódomat átültettem az üzleti életbe: például az áruszállító teherautóink útvonaltervét optimalizáltam, a piaci előrejelzéseket kombináltam a valószínűségszámítással...

– Az eredmény?

– A családi cukorkamanufaktúra gyorsan kikerült a pincéből, és komoly édesipari vállalattá nőtt. A vezetéknevem első két betűjét a „cukorka" angol megfelelője, a „candy" végével összeolvasva alkottuk meg a könnyen megjegyezhető, itthon és külföldön egyaránt kiejthető Fundy márkanevet. Modern üzemeket építettünk, külföldön is terjeszkedtünk, a kilencvenes években mi lettünk a „környék cukorkamultija”. A számok nyelvén: a Fundy tíz év alatt kétszázszorosára növelte a forgalmát.

– Mit tudott a Fundy, amit a versenytársai nem?!

– Jól használni a szürkeállományt! Minden egy jó ötlettel kezdődik. Például a Fundy szaloncukor elsőként jelent meg a piacon zacskós csomagolásban – a jóval drágább doboz elhagyásával jelentős árelőnyre tettünk szert. Egyébként azt az egyszerű logikát követtem, hogy minél többféle Fundy terméket – a gumicukortól a kimért drazséktól a csokiszeletekig – lehessen vásárolni minél több helyen, annál biztosabb a siker.

– Miért ért véget ez a gyümölcsöző „édes korszak”?

– Az ezredforduló előtt megérkeztek hozzánk is a nagy kereskedelmi láncok. Számolnom kellett azzal, hogy a Fundynak hosszabb távon nincs esélye mondjuk a Nestlé vagy a Kraft Foods tőkeerejével szemben. Vagyis az élelmiszeripart még időben el akartam hagyni, úgyhogy engedtem a holland Van Melle N. V. csábításának és 1999-ben jó pénzért eladtam a céget.

– Mit kezdett a Fundyért kapott milliárdokkal?

– Olyan területet kerestem, ahol a multik mellett a hazai cégeknek is terem babér, még ha komoly tőkebefektetésre is szükség van. Az ingatlanos profil nem számított vadidegen területnek, ugyanis a kilencvenes években, amikor felvásároltuk a Folkart népművészeti vállalat részvényeit és hozzájutottunk egy hatvan üzletből álló hálózathoz, beletanultunk a szakmába. 2000-ben nevet váltottunk, és azóta a Futureal a közép-európai régió egyik legnagyobb ingatlanfejlesztő és befektető cégévé vált. Lakásokat, irodaházakat, bevásárlóközpontokat tervezünk, építünk, felújítunk, adunk el és bérbe itthon és külföldön egyaránt.

– Szellemesen játszanak a családnevével!

– A feleségemet dicséri, aki sokáig rákkutatóként tevékenykedett, de már jó ideje a cég arculatával foglalkozik. Érdekes családi tradíció, hogy Gábor fiam szintén matematikusként végzett, aztán az Egyesült Államokban a Harvardon tanult. Büszke vagyok rá, hogy nem egy kész családi vállalkozásba „ült bele”, hanem azért jött haza, hogy együtt felépítsük a Futurealt. Egyedül a pszichológus lányom tart ki az eredeti szakmája mellett; szoktam mondani, hogy ő a család orvosa.

– Ha azt mondják: Futureal – én azt mondom: Corvin sétány.

– Megtisztelő! A fővárosi Corvin Sétány Projekt nemcsak Magyarország, de Kelet-Közép-Európa legnagyobb méretű városrehabilitációs programja, amelyet 2010-ben a Bloomberg, a New York Times és a Frankfurter Allgemeine Zeitung Európa legjobb vegyes funkciójú fejlesztésévé választotta, 2011-ben pedig a Nemzetközi Ingatlan Szövetség (FIABCI) a The Wall Street Journallel együttműködve építészeti Nívó-díjjal jutalmazta. A beruházás nagyságrendjét érzékelteti, hogy 365 ezer négyzetmétert építettünk a föld felett és 150 ezret a föld alatt.

– És mit tud a Futureal, amit a versenytársai nem?!

– A jó üzlethez szükség van pénzre, de én legjobban a szürkeállományban hiszek. Gondosan válogatjuk össze a munkatársainkat, a legkreatívabb, legkitartóbb elmékkel és együtt, csapatban dolgozunk, hogy briliáns ötletek születhessenek – azok megvalósítása már a munka könnyebbik része. A példa kedvéért maradjunk a Corvinnál! Amikor kiírták a pályázatot, többek között meghívtuk hazánkba a Harvard Design School doktori képzésében részt vevő hallgatókat, kíváncsian lestük a fiatal építészek merész gondolatait, a jövő kihívásaira adott válaszait. A mi „város a városban” elképzelésünk alapján egy önálló negyed valósult meg a VIII. kerületben, annak összes funkciójával, a bevásárlóközponttól az iroda- és lakóházakon át a hangulatos vendéglőkig. Ráadásul több mint száz év után először bővült Budapest belvárosa új, 700 méter hosszú, autómentes promenáddal. Mindeközben a környezettudatosság jegyében az energiatakarékos műszaki rendszerekről vagy a dolgozók közérzetét javító megoldásokról sem feledkeztünk meg.

– A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének elnökeként is a szürkeállomány a vesszőparipája?

– Határozottan! Országos szinten is mélyen hiszek abban, hogy az oktatás és a kutatás fejlesztése, valamint az innováció javíthatja a versenyképességünket. Mi egy kis ország vagyunk, marginális természeti kinccsel, amire nemigen lehet gazdasági fellendülést építeni – ezért a szürkeállományunkat kellene a jelenleginél sokkal jobban kiaknázni. Sajnos ebben rosszul állunk. Míg az Európai Unióban a GDP (bruttó hazai termék – a szerk.) 1,7, az USA-ban 2,7, Japánban 3,3 százalékát költik kutatás-fejlesztésre, Kínában pedig még ennél is jóval többet – addig nálunk az arány alig valamivel több mint egy százalék. Pedig az igazi hozzáadott érték a szellemi munkából ered. Ezért szorgalmazom a szakképzés reformját, és ezért kellene további forrásokat biztosítani az egyetemeknek, kutatóhelyeknek. Két kézzel kellene kiszórni az innovációra, fejlesztésekre, munkahelyteremtésre támogatásként adható uniós pénzeket.

– Nem könnyíti meg a helyzetet, hogy a jövő kilátástalansága elől egyre többen elmennek itthonról...

– Ráadásul az országot elhagyók minden szakmában jellemzően a legjobbakból kerülnek ki! Kínában már tíz évvel ezelőtt alapvető szempont volt, hogy a tehetséges fiatalokat állami ösztöndíjjal elküldjék jó hírű amerikai, nyugat-európai egyetemekre tanulni, akik aztán hazamennek és viszik magukkal a tudásukat. Igaz, nálunk is működik például az Akadémia Lendület-programja, amely egyedülálló kutatási lehetőségeket kínálva igyekszik itthon tartani, illetve hazahívni a legkiválóbb fiatal magyar elméket – de az ilyen kezdeményezésekbe és az innovatív vállalkozásokba még több pénzt kellene pumpálni. Visszatérve a Futurealra: túlszárnyaltuk a Fundy kétszázszoros növekedési ütemét, de nagyon ügyelek rá, hogy ne felejtsem el, honnan jöttem. Amikor behajtok a garázsomba, két bekeretezett papirost látok szemben a falon: az egyik a matematikadoktori, a másik pedig a bronzfokozatú, vagyis a legrosszabbaknak járó cukrászoklevél...