Az én képernyőm: Csodás gyerekek

A mai gyerekeknek mindez már kevéssé adatik meg. Ezer okból. Az igény vagy a pénz hiánya, a sok másféle impulzus és így tovább. De akinek az igénye is, pénze is meglenne rá, hogy a gyerek kicsit zongorázgasson, annak meg a mai ifjak rettenetes leterheltségével kell szembenéznie. És ezért rangsorolnia. A nyelvtanulás, ugye, mindenképpen, hiszen ez a jövő záloga. A sport, az egészség érdekében, ép testben ép lélek. S ezerfélét csinálhat a gyerkőc akár az iskolában is: sakk, népi vagy modern tánc, média, színjátszás, cserkészet, énekkar, kézműveskedés… Hováférne még a zenetanulás és főleg a mindennapos gyakorlás? Meglehet, manapság nem is könnyű megtalálni a zenében tehetséges gyerekeket. Persze nem a zenészdinasztiákra gondolok, ahol az élet rendjéhez tartozik a gyakorlás. Sem a nagyvárosi értelmiségi családokra, ahol az operabérlet az életminőség része. Hanem azokra a talán még szükséget is szenvedő vagy nem is nagyon iskolázott családokra, ahonnan egyszerre csak – Czeizel Endre hasonlatával: gejzírként – feltör a tehetség. Ott jó szemű, jó fülű óvó néni, tanító néni kell ahhoz, hogy felfedezze: hoppá, ezt a gyereket feltétlenül zenére kell járatni! És szerencsére mindig vannak ilyen pedagógusok.

A köztévé fantasztikusan jó műsorában, a Virtuózok című zenei versenyben már olyan gyerekek, kamaszok és fiatal felnőttek szerepelnek, akik rég túljutottak az első szűrőkön, tehetségük vitathatatlan. Kétezren indultak, itt mégsincsenek önkritikátlan eszementek, mint a könnyűzenei tehetségkutatókban. Ez igazi verseny, a képernyőre már csak a nagyon jók jutottak. A kérdés az, hogy közülük is ki a legjobb, ki ragadja üstökön leginkább a hangszerét és a közönséget?

Én a magam részéről teljesen meg vagyok főzve. Leginkább persze a gyerek versenyzőktől. Amikor a 6 éves, a szünetben még cumizó Lakatos Vivi úgy húzza el parányi hegedűjén a Monti csárdást, hogy mindenkinek leesik az álla, miközben még arra is jut figyelme, hogy a reakciókat lesse. Vagy a 13 éves Gembela Gergő a gitárjával, és a sok nagyszerű roma hegedűs fiú – akár mindnyájan továbbjuthatnának. Szót kell ejteni a zsűriről is. Szakmai kiválóság, szellemesség és emberség jellemzi Szenthelyi Miklós hegedűművészt, Miklósa Erika operaénekesnőt, Batta András professzort, Kesselyák Gergely karmestert, Némethy Attila zongoraművészt. Munkásságuk és díjaik felsorolása oldalakra rúgna – mégis csak jó szót, szeretetet kapnak tőlük a versenyzők és hozzá hasznos intelmeket is. Nem akarják magukat előtérbe tolni, mint más tehetségkutatók zsűritagjai. Talán azért, mert nekik nincs rá szükségük?

Csak egyet lehet érteni döntésükkel: valóban a három legjobbat juttatták tovább a döntőbe. A hárfás Szauer Bianka sokaknak csalt könnyeket a szemébe játékának csodálatosan finom harmóniájával. Kiss Zoli máris virtuóza a hegedűnek. A 11 éves zongorista, Boros Misi pedig óriási tehetség, s emellett elragadó kisfiú, a fődíjra is esélyes. Általuk és a többiek által lett a pénteki a hét legjobban várt estéje.